A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar tájékoztatása alapján: „Önkényes lakásfoglalónak az olyan személyt vagy személyeket kell tekinteni, aki/k úgy foglal/nak el/, vagy vesz/nek birtokba egy lakást, fizető-vendéglátás keretében használatba adott és más kereskedelmi szálláshelyet, a közforgalom számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más épületet, helyiséget, illetőleg épületnek nem minősülő építményt vagy területet, hogy annak használatára semmilyen jogcímmel nem, vagy már nem rendelkeznek”. Természetesen ezen cselekmény eltérő jogkövetkezményeket von maga után a különböző országokban, az USA-n belül pedig az egyes államokban is változó szabályok vonatkoznak az úgynevezett ’squatting’ (önkényes lakásfoglalás) megvalósítójára, amelyek közül érdemes közelebbről megvizsgálni New York városának rendelkezéseit.

Repüljünk vissza kicsit az időben: hatéves vagy, ülsz a cirkusz nézőterén, és várod az előadás kezdetét. Egyszer csak egy bohóc – rettegett, ijesztő lény – ugrik eléd, bozontos vörös hajával, piros gombóc orrával és festett fehér arcával. Rád néz, Te pedig sírva bújsz a kezeid mögé, megrettenve a borzalmas látványtól. Üdv a „hátborzongató völgyben", ahol minden mesterséges figura, ami majdnem emberi, kicsit bizarr és taszító.

A digitális hagyaték kérdése az utóbbi évtizedekben egyre sürgetőbbé vált, ami nem meglepő, hiszen míg korábban nem foglalkoztunk a digitális nyomaink hosszú távú kezelésével, ma már egyre többen tároljuk személyes adatainkat és értékeinket az online térben. A közösségi média fiókok, a fényképek, a kriptopénzek vagy a felhőben tárolt dokumentumok mind olyan eszközök, amelyek kezeléséről fontos időben intézkedni, mivel komoly értékkel bírhatnak, sok esetben pénzügyi hasznot is hozhatnak. A kérdés tehát az, hogy hogyan gondoskodhatunk arról, hogy digitális tartalmaink ne vesszenek el, és miként biztosíthatjuk, hogy a halálunk után a jogosultak hozzáférhessenek ezekhez?

Az Európai Unióhoz való csatlakozás alapvetően átformálta Magyarország jogrendszerét, különösen a büntetőjog területén, ahol mind az anyagi, mind az eljárásjogi szabályok jelentős változásokon mentek keresztül az uniós előírások következtében. Az anyagi büntetőjogban a kriminalizáció és dekriminalizáció keretében átalakultak a fogalmak és a tényállások, amíg az eljárásjogban a tagállamok közötti együttműködés egységes kereteinek megteremtése vált szükségessé.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény XI. fejezete alapján fiatalkorúnak tekintik azt, „aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem”.  Fiatalkorúaknál szabadságelvonással járó intézkedés alkalmazása vagy 14. életév betöltését követően büntetés kiszabása csak abban az esetben fordul elő, ha másképp nem érhető el az intézkedés, büntetés célja. Ugyanis az intézkedést, büntetést annak érdekében hajtják végre, hogy a fiatalkorú a társadalom jogkövető és hasznos tagjává váljon.

Évek óta halljuk, hogy az évente kétszer – tavasszal és ősszel – végrehajtott óraátállítást hamarosan eltörlik, nem lesz többször. Ez a rendszer, amely bevezetésekor hatékony megoldásnak tűnt pénzspórolási szempontból, mára sokunk számára inkább nyűggé vált. Miért vezették be, hol van ez érvényben, és mikor vezetik majd ki?

„Készenléti rendőrség…” – mondta nekünk a rendőrautóból kiszálló biztos úr, aki a hegy lábánál állított meg engem és egy barátom. Éppen hazafelé sétáltunk egy hosszú túra után, bízva abban, hogy mihamarabb otthon leszünk, a rendőr azonban igazoltatott minket, hiszen ebben az időben épp kerestek valakit a kerületben.

Történelmi tanulmányaink során időről-időre találkozunk embertelen dolgokkal, elborzasztó részletekkel, tőlünk igencsak távol álló dolgokkal, legyenek azok kivégzési módok, háborús cselekedetek, korabeli szokások. Ezeket megtanuljuk elhelyezni az adott kor szemléletében, világnézetében. Mégis vannak esetek, amikor egy már magunk mögött hagyott történés újból felüti a fejét, az új idők viszont új nézeteket szülnek. 1882-ben valami ilyesmi történt Tiszaeszláron, amikor egy 14 éves keresztény cselédlány eltűnése kapcsán egész Magyarországon megerősödött az antiszemitizmus.

A halálbüntetés, mint a jogellenes cselekvés legszigorúbb szankciója, hazánkban már az Árpád-kor idején elterjedt volt. A történelem során eltérő bűntettek képezték a halálbüntetés tárgyát, amelyet a jogellenes cselekményt végrehajtó vagy azt megkísérlő személlyel szemben szabták ki.

Bizonyára mindannyian találkoztunk már a címben szereplő kifejezésekkel. A Kedves Olvasók közül remélhetőleg senki sem a saját bőrén tapasztalta, de kedvenc filmjeinkben, sorozatainkban minden valószínűség szerint hallottuk őket. Biztosan előttünk van egy-egy jelenet, amikor a bíró egy hollywood-i mozijelenetben határozott kalapácscsapás után kimondja: „A vádlottat húsz év fegyházbüntetésre ítélem!” Itt merülhet fel a kérdés: Miért fegyház? Egyáltalán mi az a fegyház?