A Rushmore-hegy, amely az Egyesült Államok egyik legismertebb műemléke, nemcsak történelmi jelentősége, hanem az elkészítéséhez szükséges technikai és mérnöki megoldások miatt is figyelemre méltó. 1927-ben kezdődött meg a projekt, mely során négy amerikai elnök, George Washington, Thomas Jefferson, Theodore Roosevelt és Abraham Lincoln arca került a dél-dakotai Black Hills gránitszikláiba.
A Projekt kezdeti lépései
A Rushmore-hegy szobrai egy ambiciózus terv részeként születtek meg, amelyet Gutzon Borglum, a projekt vezető szobrásza indított el. Az alkotás célja az Egyesült Államok történelmi és kulturális örökségének ábrázolása volt. Borglum választása a négy elnök arcára esett, mivel ezek az alakok szoros kapcsolatban álltak az amerikai demokrácia alapjainak megteremtésével és fejlődésével.
Fotó: Photograph by Ullstein Bild, Getty Images
A projekt helyszínéül Black Hills (Fekete-hegyek) Rushmore-hegyét választották. A hegy sziklája gránitból áll, amely a szobrok készítéséhez szükséges stabilitást biztosította. A megfelelő kőzet megtalálásához mégis több méternyi követ kellett lerobbantani.
Fotó: Photograph by FPG, Hulton Archive/Getty Images
A készítési folyamat
Miután kijelölték a faragási területet, a felesleges részeket robbantással távolították el a sziklából. A munkát elsősorban dinamittal végezték, csupán a részletek kialakításához alkalmaztak fúrót, vésőket és kalapácsot.
Fotó: Photograph by Archive Photos, Getty Images
Fotó: Photograph by George Rinhart/Corbis via Getty Images
A négy hatalmas fej mindegyike 18 méter magas, az orrok pedig átlagosan 6 méter hosszúak. A szájak 5,5 méter szélesek, míg a szemek körülbelül 3,5 méter szélesek. Ahhoz, hogy az arcok ilyen monumentális méretben is ilyen részletgazdagok és élethűek legyenek, rendkívüli mérnöki tudásra volt szükség.
Fotó: Photograph by FPG, Hulton Archive/Getty Images
Kihívások és a projekt befejezése
A Rushmore-hegyi szobrok elkészítése során számos kihívással kellett szembenézniük a művészeknek és a mérnököknek. A gazdasági világválság és a pénzügyi problémák folyamatosan veszélyeztették a projekt befejezését. Borglum halála 1941-ben súlyos csapást jelentett a munkálatok számára, de fia, Lincoln Borglum, aki átvette a projekt irányítását, folytatta a szobrok befejezését. Bár az eredeti elképzelés az volt, hogy a szobrok nemcsak az arcokat, hanem a teljes alakokat is ábrázolják, az anyagi és időbeli korlátozások miatt végül csak az arcok kerültek kialakításra.
Black Hills szent jelentősége és a sziú indiánok
Miközben a szoborcsoport a telepesek számára nemzeti jelképpé vált, az indiánok, különösen a sziú indiánok számára Black Hills továbbra is szent területet jelentett. Az 1860-as években létrehozott sziú rezervátum még magába foglalta Black Hills egyes részeit, egészen addig, amíg az 1870-es években aranyat találtak a térségben. Ekkor az amerikai kormány leválasztotta a hegyvidéket a rezervátumról, beleértve azt a területet is, ahol a későbbi szoborcsoportot felállították.
A sziúk több kifogást is megfogalmaztak a szoborcsoport kapcsán. Álláspontjuk szerint az emlékmű azon a területen található, amelyet elvett tőlük az amerikai kormány. A terület számukra nem csupán földrajzi jelentőségű, hanem vallási szempontból is kiemelkedően fontos. Ezen túlmenően a szoborcsoport olyan telepes vezetőknek állít emléket, akik felelősek számos indián haláláért. A sziú közösségek kérésére 2012-ben az ENSZ emberjogi képviselői azt javasolták az amerikai kormánynak, hogy adja vissza a Rushmore-hegyet és az emlékművet az indián közösségeknek, azonban ez azóta sem valósult meg.
Fotó: pixabay.com
