Az ombudsman intézményének gyökerei a 19. századi Svédországba nyúlnak vissza. Az első ombudsmani hivatal 1809-ben jött létre a svéd alkotmány keretei között, mint a királyi hatalom és az igazgatás feletti civil kontroll egyik eszköze. Az intézmény célja az volt, hogy egy független személy vizsgálja meg a közhatalmat gyakorló szervek tevékenységét. Az intézmény gyorsan elterjedt más skandináv országokban, majd később világszerte, különösen a demokratikus államokban vált meghatározó szereplővé az alapjogvédelemben.

A magyar ombudsmani rendszer kialakulása a rendszerváltás utáni demokratikus berendezkedés részeként történt. Az 1989-es alkotmánymódosítás tette lehetővé az állampolgári jogok országgyűlési biztosa intézményének létrejöttét, amely 1993-ben kezdte meg működését (1993. évi. LIX törvény az országgyűlési biztosokról). Eredetileg négy különálló biztos működött: az állampolgári jogok biztosa, az adatvédelmi biztos (2007. december. 1-jétől), a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa, valamint a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa. 2012-től azonban az új Alaptörvény és a sarkalatos jogszabályok egyetlen integrált rendszerré alakították az ombudsmani hivatalt. Jelenleg az alapvető jogok biztosa (más néven ombudsman) látja el a feladatokat, helyettesei pedig bizonyos kiemelt területeken – mint a nemzetiségi jogok, környezetvédelem – segítik munkáját.
Az ombudsman jogállását és feladatait az Alaptörvény 30.-ik cikke, valamint az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény határozza meg. Az alapvető jogok biztosa az Országgyűlés által választott független tisztségviselő, mandátuma hat évre szól, és egyszer újraválasztható. Függetlenségét jogszabály garantálja, utasítást nem fogadhat el, és kizárólag a törvénynek van alárendelve.
Az ombudsmannak az választható, aki legalább 35. életévét betöltötte, kiemelkedő elméleti tudással vagy legalább 10 év jogász szakmai gyakorlattal rendelkezik. Továbbá a választást megelőző 4 évben nem volt országgyűlési, európai parlamenti, önkormányzati vagy nemzetiségi önkormányzati képviselő, köztársasági elnök, a Kormány tagja, államtitkár, közigazgatási vagy helyettes államtitkár, polgármester, alpolgármester, jegyző, a Magyar Honvédség, rendvédelmi szerv hivatásos állományú tagja, valamint párt alkalmazottja vagy tisztségviselője. Nem lehet az ombudsman továbbá gazdasági társaság vezető tisztségviselői felügyelőbizottságának tagja. Más tevékenységért díjazást nem fogadhat el, illetve megbízatása összeegyeztethetetlen minden más állami, önkormányzati, társadalmi és politika tisztséggel vagy megbízatással.
Évenkénti beszámolási kötelezettsége van az ombudsmannak, kérdés intézhető hozzá. A biztos elsődleges feladata, hogy vizsgálja a közhatalom gyakorlása során elkövetett alapjogsérelmeket, illetve azok veszélyét. Különösen azokra az esetekre koncentrál, ahol rendszerszintű problémák merülnek fel. Vizsgálatai során kezdeményezhet jogszabály-módosítást, alkotmánybírósági eljárást, hatósági fellépést, de saját hatáskörében döntést nem hozhat, szankciót nem szabhat ki – szerepe így elsősorban javaslattevő és figyelemfelhívó. Az ombudsman tehát nem bíróság, de hatásköre sok esetben képes közvetett jogérvényesítést biztosítani az állampolgárok számára.
A biztos munkáját 2 helyette segíti jelenleg, az egyik a nemzetiségi jogokért felelős helyettes, másik a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes. A helyettesek is függetlenek, de tevékenységüket az alapvető jogok biztosával együttműködésben, annak szigorú keretei között végzik. Bár kezdeményezhetnek vizsgálatot és javaslatokat tehetnek, a döntéshozatal az alapvető jogok biztosának hatáskörében marad.
Az ombudsman szerepe ma különösen fontos a jogállamiság és az emberi jogok védelme szempontjából. Egy demokratikus társadalomban az állampolgároknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy legyen a hatalmi visszaélések ellen fellépés – különösen olyan szituációkban, amikor a bírósági vagy hatósági út túl lassú, költséges, vagy formálisan nem áll rendelkezésre. Az ombudsman ezen a téren „puha hatalommal” rendelkezik: bár nem kényszerítő eszközökkel dolgozik (pl.: kötelező erejű döntéseket nem hozhat), mégis képes társadalmi nyomást gyakorolni, tudatosítani a jogsértések létezését, és ösztönözni a jogalkotót vagy a hatóságokat a korrekcióra. Azonban az alapvető jogok biztosa nem vizsgálhatja a bíróságok, az Országgyűlés, a parlament, a köztársasági elnök, az Állami Számvevőszék és az ügyészségek tevékenységét sem. Az ombudsman nem foglalkozhat 1989. október 23. előtti ügyekkel sem.
Az ombudsman munkája alapvetően nehéz, türelmet és diplomáciát igénylő feladat. Egyensúlyt kell tartania a hatalommal szembeni kontroll és az együttműködés között. Fontos, hogy az ombudsman ne váljon politikai szereplővé, de ne is maradjon pusztán adminisztratív szerepben.
A gyakorlatban az ombudsman sokszor láthatatlanul dolgozik: dokumentumokat elemez, válaszleveleket ír, egyeztet döntéshozókkal. Munkája nem látványos, de annál fontosabb. Amikor sikerül egy jogsértés nyomán változást elérni – akár egy intézmény gyakorlatában, akár egy jogszabály módosításában –, az közvetlen hatással lehet több ezer ember életére.








