Először öt-hat évvel ezelőtt hallottam Clint Eastwood nevét, amikor édesapámmal egy péntek délután szokásunkhoz híven filmet néztünk. Abban az időben a maffia-filmek voltak a kedvenceink, kiváltképp, ha Robert de Niro is szerepelt bennük. A klasszikusokat, mint a Keresztapa-trilógia (1972, 1974, 1990), a Nagymenők (1990) vagy a Bronxi mese (1993), már mind láttuk, így egy újabb filmre, a Vérmesékre (2013) esett a választásunk. Clint Eastwoodnak ugyan nem volt semmilyen szerepe a filmben, azonban az egyik hosszan tartó jelenet alatt játszódó szám nagyon megtetszett, így a Shazam alkalmazással megkerestem a zenét, ami a a Gorillaz – Clint Eastwood című száma volt. Édesapám megkérdezte, hogy tudom-e, kicsoda Clint Eastwood. Nem tudtam. „Ebben az esetben ez lesz az utolsó maffia-film egy ideig, jövő héttől elkezdjük a westerneket.”- mondta. Ezt követően rengeteg spagettiwesternt néztünk meg, amelyekben Clint Eastwood szerepel, majd áttértünk a későbbi, Oscar-díjra jelölt, illetve Oscar-díjat nyert filmjeire, melyeknél már rendezőként is munkálkodott. A legutóbbi filmje a Kettes számú esküdt (2024), melynek rendezésekor 93 (!) éves volt.

Az Európai Unió Tanácsa 2023 áprilisában elfogadta a  2023/970 bérek átláthatóságáról szóló irányelvet, amely számos változást fog jelenteni a munkaerőpiacon.

Az emberek gyakran tartoznak egymásnak, nincs ebben semmi szokatlan. Az is gyakran előfordul, hogy valaki nem adja meg a másiknak járó tartozását. Számos esetben az is megeshet, hogy az, aki tartozik nekünk, nem ugyanabban az országban éli az életét, mint mi. Erre az esetre alkotta meg az Európai Unió az egységes európai fizetési meghagyást. A normál hazai fizetési meghagyásos eljárásról talán már mindenki hallott, a „nagytestvére”, az európai fizetési meghagyás hasonló célokat szolgál, azaz mindenki megkapja azt a pénztartozást, ami jár neki, mégpedig országhatárokon átnyúló pereskedés nélkül.

„Nehéz lesz a vizsga, érdemes legalább egy hetet készülni rá.” Gyakran hallatszik el az előző mondat bizonyos tárgyak tekintetében, ahogy a felsőbb évfolyam tagjai óva intik alsóbb évfolyamos hallgató társaikat. Mindezek ellenére, külföldi, nevezetesen kínai kitekintést fogunk megtenni, amelynek keretében megismerhetjük közelebbről a kínai felsőoktatási felvételi vizsgát („érettségi”), azaz a gaokaot. 

Fotó: Dank PPKE-JÁK Memes

Mindennapjaink szerves részét képezi számos találmány, de nem is gondolnánk, hogy sokszor kizsákmányolást, fenyegetést és ellehetetlenítést tudhat magáénak az, aki feltalálta, miközben hírnevet és milliókat az, aki ellopta az adott ötletet.

Minden Pázmányos hallgató jól ismeri a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat, hiszen számos órát töltünk tanulással az épület díszes falai között. Sokunknak ismerősen csenghet az az információ is, hogy a könyvtár egykor a Wenckheim család palotája volt, ám azt már valószínűleg kevesebben tudják, hogy a fényűző épület egyik építtetője, Wenckheim Krisztina korának igazi „celebritása” volt: ő volt „a leggazdagabb árva”.

Wenckheim Krisztina (1849-1924)

Fotó: Vasárnapi Újság (1897. 07. 04.)

Jogi tanulmányaink során gyakran találkozunk azzal, hogy a tulajdonjog a legteljesebb dologi jog, amely többek között magában foglalja a rendelkezés jogát. Azonban mégis vannak olyan esetek, amikor a tulajdonos akár önnön akaratán kívül kénytelen lemondani tulajdonjogáról és tulajdonát átruházni másra. Ingatlanok esetében ekkor beszélhetünk a kisajátítás intézményéről.

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar tájékoztatása alapján: „Önkényes lakásfoglalónak az olyan személyt vagy személyeket kell tekinteni, aki/k úgy foglal/nak el/, vagy vesz/nek birtokba egy lakást, fizető-vendéglátás keretében használatba adott és más kereskedelmi szálláshelyet, a közforgalom számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más épületet, helyiséget, illetőleg épületnek nem minősülő építményt vagy területet, hogy annak használatára semmilyen jogcímmel nem, vagy már nem rendelkeznek”. Természetesen ezen cselekmény eltérő jogkövetkezményeket von maga után a különböző országokban, az USA-n belül pedig az egyes államokban is változó szabályok vonatkoznak az úgynevezett ’squatting’ (önkényes lakásfoglalás) megvalósítójára, amelyek közül érdemes közelebbről megvizsgálni New York városának rendelkezéseit.

Repüljünk vissza kicsit az időben: hatéves vagy, ülsz a cirkusz nézőterén, és várod az előadás kezdetét. Egyszer csak egy bohóc – rettegett, ijesztő lény – ugrik eléd, bozontos vörös hajával, piros gombóc orrával és festett fehér arcával. Rád néz, Te pedig sírva bújsz a kezeid mögé, megrettenve a borzalmas látványtól. Üdv a „hátborzongató völgyben", ahol minden mesterséges figura, ami majdnem emberi, kicsit bizarr és taszító.

A digitális hagyaték kérdése az utóbbi évtizedekben egyre sürgetőbbé vált, ami nem meglepő, hiszen míg korábban nem foglalkoztunk a digitális nyomaink hosszú távú kezelésével, ma már egyre többen tároljuk személyes adatainkat és értékeinket az online térben. A közösségi média fiókok, a fényképek, a kriptopénzek vagy a felhőben tárolt dokumentumok mind olyan eszközök, amelyek kezeléséről fontos időben intézkedni, mivel komoly értékkel bírhatnak, sok esetben pénzügyi hasznot is hozhatnak. A kérdés tehát az, hogy hogyan gondoskodhatunk arról, hogy digitális tartalmaink ne vesszenek el, és miként biztosíthatjuk, hogy a halálunk után a jogosultak hozzáférhessenek ezekhez?