Minden Pázmányos hallgató jól ismeri a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat, hiszen számos órát töltünk tanulással az épület díszes falai között. Sokunknak ismerősen csenghet az az információ is, hogy a könyvtár egykor a Wenckheim család palotája volt, ám azt már valószínűleg kevesebben tudják, hogy a fényűző épület egyik építtetője, Wenckheim Krisztina korának igazi „celebritása” volt: ő volt „a leggazdagabb árva”.
Wenckheim Krisztina (1849-1924)
Fotó: Vasárnapi Újság (1897. 07. 04.)
Gróf Wenckheim Krisztina Annamária Regina 1849. április 21-én született Ókígyóson (ma Szabadkígyós, Békés vármegye), gróf Wenckheim József Antal és Scherz Krisztina gyermekeként. Szülei házassága nem volt szokványosnak mondható, ugyanis Scherz Krisztina a gróf kulcsárnőjének lánya volt, és mindössze 22 éves volt, mikor a 67 éves gróf beleszeretett.
A családi legenda szerint, mikor Krisztina édesanyja, Müller Katalin tudomást szerzett ura lánya iránti érzelmeiről, azonnal fel akart mondani, és Krisztinával együtt el akarta hagyni a kastélyt. Ám erre az idős gróf a díszmagyarját felöltve hivatalosan is megkérte a fiatal lány kezét, így végül a kulcsárnő is áldását adta a párra. 1847. november 25-én házasodtak össze, de a frigyet nem mindenki fogadta örömmel. A gróf unokaöccse, Wenckheim Károly, aki a gyermektelen József halála esetén örökölte volna a férfi hatalmas birtokát és elsősorban dohánytermesztésből származó vagyonát, egy anekdota szerint annyira felháborodott az esküvő hallatán, hogy nászajándékul egy fekete koporsót küldött az újdonsült férjnek, azzal az üzenettel, hogy „Neked nem asszony, hanem ez kell!”. Az eset megihletett egy írót is, Jókai Mór regényének, az Egy magyar nábobnak a főhősét, Kárpáthy Jánost elvileg Wenckheim Józsefről mintázta.
A kis Krisztina születése után nemsokkal elveszítette édesanyját, édesapja pedig 1852-ben hunyt el. A háromévesen árván maradt kislány gyámja a gróf bizalmasa, a helyi pap, Göndöcs Benedek lett, akit Wenckheim József még életében kinevezett erre a feladatra, így elkerülték azt, hogy leánya gyámja a legközelebbi hozzátartozója, Wenckheim Károly legyen. Göndöcs Benedek és Krisztina nagymamája, Müller Katalin kiváló neveltetésben részesítették a kis grófnőt, akinek vagyona több mint 100 ezer holdnyi földre terjedt ki, ezért a korszakban a leggazdagabb árvaként emlegették.
Felnőve Wenckheim Krisztina a jószívűségéről és nagylelkűségéről lett híres, még Erzsébet királyné is méltónak találta őt arra, hogy befogadja az udvarhölgyei közé. Ebben közrejátszhatott egy korábbi találkozó is, ugyanis 1857-ben, az akkor még csak 8 éves Krisztina saját verssel köszöntötte az országjáró útja során a birtokára látogató császári párt. A császárné számára valószínűleg ez maradandó emlék lehetett.
Mivel maga is szülők nélkül nőtt fel, így Krisztina szívén viselte az árvák sorsát. Esküvője alkalmával 100 000 forintot adományozott egy árvaház létesítésére Gyulán, amely létesítmény fejlesztését még a későbbiekben is támogatta anyagilag. És ki lett a férje? A sors érdekes fordulataként unokatestvére, Wenckheim Frigyes, Wenckheim Károly legidősebb fia, így végül mégis egyesült a két család vagyona. 1872-ben keltek egybe, és szerelmi házasságukból hét gyermek született.
A jótékonykodást férjes asszonyként sem hanyagolta el, 1879-ben ő lett a gyulai Nőegylet elnöke. Ezt a pozíciót 45 éven át töltötte be, havonta átlagban 80 szegényt támogatott, segített a rászorulóknak ruházathoz és élelemhez jutni (e célból népkonyhát is felállított). Még elnökségének első évében létrehozott egy menhelyet a szegény nők részére, amit Stefánia Menhelynek nevezett el.
1875-79 között férjével, Frigyessel kastélyt építtettek az ókígyósi birtokukon Ybl Miklós tervei alapján, amely építménynek sokan csodájára jártak, ugyanis szalonjait hőlégbefúvással fűtötték és gázlámpákkal világították, ezen technikai megoldások pedig igen modernnek számítottak a korszakban. A nemrég felújított épület ma is csodálatra méltó alkotás. Krisztina ennek az ókígyósi csodakastélynak a falai között hunyt el 1924. szeptember 19-én. A birtok családi kriptájában, férje mellé helyezték örök nyugalomra.
Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei
1889-ben épült fővárosi rezidenciájukat, a Wenckheim palotát, ahol a család a teleket töltötte, 1927-ben vette meg a főváros az örökösöktől, majd egy négy évig tartó átalakítást követően, 1931-ben nyitotta meg benne kapuit a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, amely azóta is várja látogatóit.
