Köszöntöm a kedves olvasókat! Húsvét alkalmából Alessandro Caprioli atyával beszélgettünk el röviden arról, hogy miről is szól húsvét ünnepe, valamint, hogy mit is jelent nekünk embereknek Jézus Krisztus feltámadása. Jó olvasást kívánok!
Márk: Húsvét ünnepének mi a valódi jelentősége? Mit ünneplünk?
Alessandro Caprioli atya: A húsvét a kereszténység legfontosabb ünnepe, és ezzel együtt a kereszténység eredete. Sok gazdagság benne van a keresztény hitben, de mindennek a forrása és a lényege, hogy mi keresztények azok vagyunk, akik hisznek Krisztus feltámadásában. Már a kezdetekben, amikor az egyház, a kereszténység nagyon fiatal volt, és még fejlődött egy nagy bonyolult teológia, a keresztény hirdetés középpontja ez volt. Az apostolok azt hirdették, hogy Jézus feltámadt a halálból és él, mi találkoztunk vele. Ennek ellenére [az emberek] többsége [kételkedett], hogy ha valóban a feltámadt, ha ez nem a mítosz, hanem hisszük, hogy ez valódi történelmi esemény, ez azt jelenti, hogy [Krisztus] jelen van. Ezért a keresztény ember az, aki örömmel érzi, hogy Krisztus jelen van, közöttünk van. Nem látjuk, de mégis van. Ez a hit, mert él. A második a remény. Azt jelenti, hogy Jézus azért támadt fel a halálból, nem azért, mert erre szüksége volt, hanem értünk emberekért. Ezt állítjuk minden vasárnap a szentmisében, hogy [feltámadott] értünk, emberekért, hogy fölemelje a természetünket isteni szintre, hogy legyőzze a halált, a bűnt. És ez reményt ad nekünk. Mi is fel fogunk támadni Jézussal együtt. Ez a nagyon örömteli hirdetés.
Márk: Hogyan látja a húsvét üzenetét a mai modern világban, különösen az egyetemisták számára?
Alessandro Caprioli atya: [Egyáltalán] a modern világban azt mondanám, hogy a húsvét egy igazi remény forrása. Mostanában eléggé kényelmes az életünk, gazdag a társadalmunk, a tudomány természetesen könnyebbé teszi az életünket, rendelkezünk sok technológiai eszközzel, és mégis, ha ez az egész nagyon kevés lenne, inkább a reményünk az, hogy olyanok leszünk, mint Isten. Hogy részt fogunk venni az ő életében. És ez egy olyan üzenet, amely teljesen hiányzik a modern, materialista társadalomban, ahol az emberek csak a pici dolgokért élnek. Mi viszont nagy dolgokért élünk, mi keresztények. Ezzel együtt bár úgy tűnik, hogy az életünk hosszabb, mint a múltban, ebben az orvostudomány segít, – kényelmesebben élünk, mint a múltban, – mégis a problémák mindig ugyanazok [maradtak]. Azért is jó, hogy nem tudunk szeretni másokat, nem tudjuk szeretni még mi magunkat sem, sem a felebarátainkat, sem Istent, a szeretet hiányát, ami a keresztény nyelvezetben a bűnnel egyenlő, akkor milyen egy szép üzenet azt tudni, hogy van valaki, aki nem ítélt el minket. Isten nem ítélt el minket a bűneink miatt, hanem értünk meghalt és föltámadott. A második, ugye még mindig, a horizonton lebeg a haláltól való félelem. Nagyon elszomorító dolog, hogy hogyan áll a modern társadalom a halál kérdésével. A fiatalok számára a válasz a megfeledkezés. „Erre ne is gondolj, csak élj hedonista módon, bulizz, szórakozz,” de sajnos ez egy kemény valóság, a halál létezik. Aztán próbálják megoldani ezt a problémát például az eutanáziával, hogy ne legyen fájdalmas esemény a halál. Ez lényegében azt jelenti, hogy halállal próbáljuk megoldani a halál a problémáját. Ez egy nagyon ellentmondásos dolog, ami az Egyház tanítása szerint gyilkosságnak számít. Lehet-e megfeledkezni róla? Még mindig van ez a nagy probléma. Öregszünk és végül meghalunk. Ha így áll a dolog, az egész életünk a sötétség felé haladás, a semmi féle, ami azt jelenti, hogy minden egyes lépés, minden egyes pillanat egy olyan lépés, ami közelebb vissza a halálhoz. Viszont a keresztény reménye, hogy fel fogunk támadni. Azt nem mutatják meg [hogyan]. Megéri megélni intenzíven minden egyes pillanatot, a fájdalmas, nehéz pillanatokat is, mert bármi történik, ez egy örömteli kikötőhöz vezet.
Ha éltünknek a végcélja, a halál semmije, akkor minden egyes pillanat errefelé vezet. Ha halálunk célja, az örök boldogság az Istennel való élet, a feltámadás, akkor minden arra szolgál és akkor az életünk örömteli. Nem banális dolog élni, mert van egy nagyon pozitív, nagyon értékes célunk. A fiatalok számára azt jelenti szerintem, hogy éppen most, hogy a fiatalság teljességében vágytok, ne pazaroljátok el ezt a nagy energiát, képességet, erőt, amely jellemzi a fiatalságot, csak jó dolgokért, inkább gondoljátok, hogy megéri élni a nagy dolgokért. A remény, olyan, mint a céltábla, amire tekinteni kell. Miért éri meg élni? Egy gazdag, kilengetett, de reménytelen társadalomban szerintem ez a legfontosabb üzenete, hogy lehet-e reménykedni nagy dolgokban, olyan nagy dolgokban, amelyeket a halál sem vehet vissza tőlünk?
Márk: Vannak-e olyan magyar húsvéti szokások, amelyek különösen közel állnak a szívéhez, és ezek a szokások mit üzennek a híveknek ön szerint?
Alessandro Caprioli atya: Itt a húsvét körülbelül olyan, mint Olaszországban, ez egyik katolikus keresztény ország, ezért a húsvét, mivel éppen az Egyház hagyományaiból származik, hasonló. Erre van a [húsvét] vasárnap ünnepe, a vigília (nagyobb egyházi ünnep előestéje). Ilyenkor nálunk csokoládét és nyulat eszünk. Itt a klasszikus, hagyományos étel micsoda? A pulyka, vagy valami más?
Márk: Kötözött sonkát szoktunk enni.
Alessandro Caprioli atya: Ezzel a különbséggel, de még mindig arról van szó, hogy húst eszünk. Ez egy eucharisztikus jel. Azt jelenti, hogy húsvétkor megünnepeljük az Eucharisztia szentség alapítását. Amikor táplálkozunk Krisztus testéből és véréből, de nem azért, mert kannibálok vagy vámpírok vagyunk, hanem mert átéljük, hogy a természetünk egyesül Jézus természetével.
Aztán hétfőn, a húsvét utáni hétfőn, ha jól emlékezem, van ez a hagyomány, a locsolás. Nem ismertem ezt a szokást, ez nagyon érdekes dolog. Szerintem különféle módon lehet értelmezni ezt. A nők olyanok, mint virágok, amelyeket szeretetünkkel locsolunk.
Márk: Milyen jókívánságokat adna át az egyetemi hallgatók és munkatársak számára, így a közeledő vizsgaidőszak és a húsvét fényében?
Alessandro Caprioli atya: Húsvét fényében azt, hogy bátorság. Megéri élni, megéri fáradozni, megéri tanulni, nem csak azért, hogy az élet sikeres legyen vagy gazdag, hanem valóban azért, hogy örök dolog legyen a boldogságunk. És sok hallgató számára a húsvét igazi értelme az legyen, amit megmagyaráztam, mert nincs értelme a húsvétnak a keresztény hagyományon kívül. Ez nem csak a tavasz ünnepe, nem csak a virágzás ünnepe, Európában a húsvét egy keresztény ünnep. [Remélem,] hogy idővel Európában felfedezik ennek az ünnepnek az értékmentő jelentését. Azoknak, akik esetleg már keresztények, azt kívánom, hogy valóban hittel, reménnyel éljék meg ezt az ünnepet!
