Keresztégetések, terrorizmus, lincselések és fehér felsőbbrendűség. A legtöbbeknek az előbbiek jutnak eszébe, ha találkoznak a Ku Klux Klan névvel, és nem is tévednek. A Ku Klux Klan története egészen az amerikai polgárháború végére vezethető vissza, de a szervezet jelenleg is működik. Cikkem első részében ezt a jelenleg több, mint száz éve működő szervezetet és annak jelképeit mutatom be, amely mint egy szégyenfolt jelenik meg az Egyesült Államok történelmében.
Fotó: Library of Congress/Wikipedia
A kezdetek
A Ku Klux Klan (vagy rövidebben: KKK) 1865. december 24-én jött létre Tennessee államban. Az alapítók Calvin E. Jones, John B. Kennedy, Frank O. McCord, John C. Lester, Richard R. Reed és James R. Crowe, a konföderáció oldalán harcoló polgárháborús veteránok voltak. Az akkoriban még kis csoportként működő szervezetnek a Ku Klux Klan nevet adták, melynek eredetét viták övezik. Egyes elméletek szerint a név a görög “kyklos” (kör) szóból ered, de erre kifejezés hasonlóságán kívül nincsen bizonyíték. Egy másik elmélet szerint a “Ku Klux” szóösszetétel valójában egy hangutánzó szó, amely az akkoriban használt puskák elsütő szerkezetének (závárzat) hangját utánozza. Ahogy az előbbi elméletre, úgy az utóbbira sincsen meggyőző bizonyíték, vagyis a név eredete a mai napig nem tisztázott, sőt, feltehetőleg a jelenlegi „Klansmenek” sincsenek tisztában a név eredetével.
A Ku Klux Klan eredeti célja szoros összefüggésben állt az alapításának körülményeivel. A polgárháború egyik központi kérdése a rabszolgaság eltörlése volt. Ki lehet jelenteni, hogy az északi katonai erők a rabszolgaság kérdésével kapcsolatban alapvetően közömbösek voltak, küzdelmük elsősorban egy olyan politikai berendezkedés ellen folyt, amelynek részét képezte a rabszolgaság (itt azonban érdemes megjegyezni, hogy maga a Lincoln adminisztráció azonban nem volt közömbös a kérdéssel kapcsolatban). Ezzel szemben a déli, vagyis Konföderációs erők szempontjából a rabszolgaság fenntartása volt az egyik legfajsúlyosabb kérdés. A Konföderáció bukása és ezzel a polgárháború vége elindította azt a folyamatot, amely nagyjából egy évszázad alatt ment végbe: az afro-amerikai állampolgárok emancipációját. Ez a délen élő fehéreket megrémítette, ez a félelem kellett ahhoz, hogy kialakuljon bennük a gyűlölet és az erőszak a fekete állampolgárok irányába. Így a Ku Klux Klan elsődleges célja a feketékre vonatkozó jogkiterjesztések megakadályozása lett. Ahogy arra utaltam, ez a fajta gyűlölet és félelem az egész déli lakosságot eluralta, ennek köszönhető, hogy a Klan megalapítását követően nagyon rövid időn belül az egész országban jelentős mennyiségű szervezeti egységet tudott létrehozni. Pontos adat azzal kapcsolatban, hogy ekkoriban hány tagja volt a KKK-nak, nincsen, azonban véleményem szerint az ekkoriban még frissen élő vereség tudata és a feketék emancipációjának kezdete valószínűleg sok déli állampolgárban felkeltette az érdeklődést a szervezet iránt.
1871-re a Klan tevékenysége jelentősen megnőtt a korábbiakhoz képest. Egyre több volt az erőszakos cselekmények száma, amelyeket nem is hivatalos személyek ellen, hanem sokkal inkább az ekkor már szabad feketék ellen követtek el, lincselések formájában. Megjelentek az olyan tevékenységek is, amelyek közvetlenül ugyan nem voltak erőszakosak, ugyanakkor céljuk az volt, hogy a fekete állampolgárokban félelmet keltsenek, egészen konkrétan azt akarták elérni, hogy ezen polgárok sose érezzék magukat biztonságban. Ilyen cselekmények voltak az éjjeli keresztégetések, a Klan áldozatainak a közszemlére tétele (például feketék holttesteit fák ágaira felakasztották), de ezt a célt szolgálta a Klan tagjainak szellemszerű megjelenése is. Utóbbival kapcsolatban létezik egy olyan elmélet, amely szerint a Klan tagjai eredetileg azért öltötték fel a csuklyát, hogy ezzel a babonás fekete lakosságban azt a hitet keltsék, hogy a polgárháborúban elhunyt konföderációs katonák szellemei tértek vissza bosszút állni. Ezen cselekmények elszaporodásának, valamit az eredeti céltól való távolodásának lett a következménye, hogy 1871 tavaszán hatályba lépett szövetségi szinten a Klan-törvény, amely lényegében diktátori hatalmat adva az éppen regnáló elnöknek, lehetőséget biztosított a Ku Klux Klan felszámolására. Ennek eredményeképpen az elnök még abban az évben katonai erővel megszüntette a Klan-t.
A második Klan
Az eredeti Ku Klux Klan-t ideológiai szempontból a fehér felsőbbrendűség, a fehér nacionalizmus, a faji szegregáció jellemezte, ugyanakkor ezek köre a Klan fejlődéssel együtt bővült. A második Ku Klux Klan-t az első Klan felszámolását követő 36. évben alapította meg William Joseph Simmons metodista pap 1915-ben. Az ideológiák körének bővítését hozta Simmons vallási meggyőződése, és ez a jelenség a mai napig meghatározó a Klan történetében.
A második KKK nem csak a színesbőrűeket vette célba erőszakos cselekményeivel, hanem az Egyesült Államokba érkező katolikus bevándorlókat is. Az első Klanhoz képest az ideológiai háttér az antikatolicizmussal, antikommunizmussal, bevándorlásellenességgel, nemzeti sovinizmussal és az antiszemitizmussal bővült. A második Klan 1944-ben szűnt meg. A megszűnés oka nem tisztázott, nagy valószínűséggel szerepet játszott benne a második világháborúnak köszönhető ideológiai elnépszerűtlenedés, továbbá az amerikai állam tevékenysége, amellyel lényegében folyamatos harcot vívnak a Klan ellen.
