Al-Káida és más fegyveres vallási csoportok támogatásával átvették a hatalmat Afganisztán felett, miután az amerikai hadsereg és a korábbi afgán kormány elhagyta az országot. Azóta elkezdték megvalósítani a vallási radikalizmustól túlfűtött államideológiájukat, aminek legfőbb áldozatai a nők lettek, annak ellenére, hogy jogaik tiszteletben tartására számos ígéretet tettek a csoport képviselői nemzetközi porondokon.
A tálibok és a radikalizált saría jogrendszer
A saría nem egységes jogrendszer, nem egy konkrét államhoz, sokkal inkább a benne élők személyéhez, azok vallásához köthető. A saría, tehát az iszlám vallásjog három jelentős alappillérből áll: a Koránból, vagyis a szent könyvből, Mohamed próféta mondásaiból és cselekedeteiből, illetve a helyi, közösségi szokásokból. Ebből az következik, hogy bár számos iszlám állam építkezik saját jogrendszere kialakításakor a saríára, valójában mindenhol eltérő értelmezésekkel, sajátos gondolatokkal fogunk találkozni. A tálibok kapcsán fontos kihangsúlyozni, hogy ők egy kifejezetten szélsőséges és szigorú értelmezését használják az iszlám jogrendnek. Az ő céljuk ezzel egy olyan teokratikus állam létrehozása, amiben más vallás kisebbségeinek és nemi egyenlőségnek helye nincs, ezek érvényre juttatását pedig erőszakkal biztosítják.
Az afgán nők helyzete a 2021-et megelőző években
Afganisztán történetének egyik legstabilabb időszaka az 1933 és 1973 közötti évtizedek voltak, Zahir sah (király) uralkodásának ideje. Számos fényképen láthatunk rövid szoknyás, gördeszkázó, könyvet olvasó nőket, akik gyakorlatilag nyugati típusú jogokkal rendelkeztek. Ezt szigorítások követték, a nők „felszabadítását” ironikus módon pont az USA 2001-es megszállása hozta el. Az amerikai hadsereg afganisztáni jelenlétének húsz esztendeje alatt soha nem látott fejlődésen ment át az ország női lakosságának helyzete. Újra járhattak egyetemre, munkát vállalhattak, visszatérhettek egy viszonylag szabadabb életmódhoz. Nagy mérföldkőnek számított, hogy a 2005-ös, 1973 óta először összeülő, választott törvényhozásban női képviselők is jelen lehettek.
A tálibok intézkedései 2021 óta
A hatalomátvételt követően a tálibok azonnal intézkedni kezdtek, első körben bevezették, hogy minden nőnek kötelező az egész testet elfedő öltözet (burka), csupán a szem maradhat fedetlenül. Bezáratták a lányiskolák túlnyomó többségét, a 12 évnél idősebb lányok oktatása ellehetetlenült. Már ezzel az intézkedéssel is nagyjából 80 ezer nő vesztette el munkahelyét. Az egyetemre járó nők sem fejezhették be tanulmányaikat. A következő évben kitiltották őket a legtöbb közterületről, parkokba, edzőtermekbe, uszodákba, közfürdőkbe nem tehetik be a lábukat. Az intézkedések meghozatalára és betartatására hozták létre az erény és erkölcstelenségi minisztériumot, minden nőkkel kapcsolatos ügyet ez a testület bírál és kezel. 2023-ban bezárt az összes fodrász- és szépségszalon, ami egyrészt megszüntette az utolsó olyan helyeket, ahol a nők összegyűlhettek, társaloghattak egymással, másrészt emiatt újabb tömegek veszítették el keresetüket. Mivel iskolába nem járhattak, munkát nem találtak, sok család nem tehetett mást, mint hogy nagyon fiatalon férjhez adja a lányokat. 2024 két drasztikus intézkedést hozott. Első körben tilos lett nyilvánosan megszólalniuk, hangjukat hallatniuk férfiak előtt, így be lett tiltva az éneklés, a versszavalás, a rádiókból és tévékből el lettek távolítva a női dolgozók. E sorok írásakor, a legfrissebb intézkedés arról rendelkezik, hogy minden olyan ablakot el kell takarni, be kell deszkázni amelyen át az utcáról láthatóvá válna egy nő. Ez kifejezetten olyan helyiségekre lesz kötelező, ahol jellegzetesen női házimunka zajlik (pl. konyha). Különösen elborzasztó, hogy ezt a minisztérium azzal indokolta, hogy „obszcén jeleneteket válthat ki, ha a konyhában vagy az udvarban dolgozó (…) nőkre lehet látni.”
Felmerül a kérdés, hogy mit lehet egy ilyen kialakult helyzettel kezdeni? Belülről több alkalommal is próbáltak aktivista csoportok változást követelni, ezekre a tálib vezetés kivétel nélkül erőszakkal válaszolt. Külső beavatkozással, békés úton eddig nem sikerült nyomást gyakorolni a rezsimre, hiába fejezte ki tiltakozását számos nemzetközi, emberi jogokat védő szervezet, élükön az ENSZ-szel. A világ tehetetlenül áll, miközben több mint 14 millió nő élete olyan irányokba halad, amit mi csak disztópiákból ismerünk. Mahbouba Seraj, Nobel-békedíjra jelölt afgán nőjogi aktivista így fogalmazott: „Afganisztánban a nők szabadsága már nem létezik, a tálib kormány egyszerűen ki akarja törölni őket a társadalomból, az életből, mindenből.”
