Pu Ji 1906-ban született, nagybátyja után pedig már 2 éves és 10 hónapos korában megörökölte a trónt (helyette apja régensként kormányzott). A régens reformokat akadályozó szemléletmódja országszerte felkelésekhez vezetett, majd 1912-ben kikiáltották a Kínai Köztársaságot. Ezt követően Pu Ji-t lemondatták, véget ért Kínában a császárság, ez azonban korántsem jelentette az ekkor még csupán 6 éves fiú pályafutásának végét.

Szerencsejátékkal mindenki találkozott már élete során, sőt azt is megkockáztatom, hogy a cikket olvasók bizonyos része hódolt is ennek az elfoglaltságnak. Hiszen biztosan sokan kötöttünk már sportfogadást vagy éppen a félkarú rablókba dobálgattunk be kisebb-nagyobb összegeket, ahogy pókerpartikat is szerveztünk már baráti körben, valamint fogadásokat is gyakran kötünk egymás között. Ezzel alapvetően nincs is probléma, amíg ezt egészséges mértékben műveljük és persze jogszerűen. De mi minősülhet tiltott szerencsejáték szervezésnek? Ennek a kérdésnek jártam most utána.

Karácsony. Az ünnep, amelyről szinte mindenkinek habozás nélkül a hó, az ajándékok, és az a bizonyos Mariah Carey szám jut az eszébe. A karácsonyi időszak zsúfoltsága, a bevásárlások, az ajándékok beszerzése, a jövés-menés, főzés és takarítás teljesen lekötheti az ember figyelmét. De nem felejtjük el így az ünnep igazi lényegét?

A Kínában alkalmazott társadalmi kreditrendszer az utóbbi években világszerte nagy figyelmet kapott, és sokak érdeklődését keltette fel. Ez a szisztéma új perspektívába helyezte a társadalmi viselkedés ellenőrzését és az állampolgárok nyomon követését, és a rendszer 2014-es megszületése óta a kormányzat számos fontos módosítást hajtott végre, amelyek jelentősen befolyásolták a társadalom mindennapjait.

Egyre több hazai településen (is) találkozhatunk szív alakú vagy hasonló formájú, kimondottan kupakok leadására alkalmas szelektív gyűjtőkkel, amelyek legtöbbször valamilyen jótékony célt tűznek ki maguk elé, azonban felmerül a kérdés: hogyan lesznek ezekből a műanyagkupakokból kerekesszékek vagy többmilliós műtétek? A rövid válasz az, hogy sehogy, de azért nézzük meg egy kicsit részletesebben!

„Jaj ne, teljesen kiment a fejemből!” – szalad ki az ember száján, amikor valamire emlékeznie kellene, de mégsem jut eszébe az a valami. A felejtést általában negatív jelenségnek éljük meg, annak ellenére, hogy egy természetes dolog. Az ember agya rengeteg információt képes elraktározni, de az agy kapacitása véges, bizonyos emlékek egy idő után elhalványulnak, eltűnnek. Az internetről ugyanez nem mondható el, az internet igazán soha nem felejt.

Írország déli részén található megyében, a csendes és mindentől elzárt West Corkban 1996. december 23-án súlyos tragédia történt. Sophie Toscan du Plantier holttestét ezen a napon találták meg a helybéliek. A francia nő meggyilkolásának hírét hitetlenkedve fogadták az emberek, ugyanis a megyében már majdnem 100 éve nem történt gyilkosság. Sophie-t a mező szélén lévő szögesdrótban találták meg, halálát egy betonkocka okozta, amivel a tettes betörte a koponyáját. Akkoriban a DNS-elemző laborok még nagyon kezdetlegesek voltak, így csak nagy mennyiségű mintából tudtak megállapítani bármit is a törvényszéki orvosszakértők. A helyszínen talált vérminták mind Sophiehoz voltak köthetők.

Mindenki ismeri, mégis sokak számára ismeretlen az eredete és rendkívül izgalmas története. Magyarország egyik legrégebbi, egészen államalapítónk, Szent István koráig visszanyúló jelképe a Szent Korona. De miért is övezi ilyen misztikum és ekkora tisztelet?

James Bulger halálának sokkoló története nem csak az angol, de a nemzetközi jogrendszerre is hatással volt, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának jogértelmezésére. 

1993 február 12-én, egy angol kisvárosban, Bootle-ben a kétéves James Bulger éppen az édesanyjával vásárolt a helyi bevásárlóközpontban, amikor az anyja mellől elkóborolt kisfiút kézen fogta és magával vitte két tízéves fiú, Robert Thompson és Jon Venables. Órákig sétáltak vele a városban, az aggódó járókelőket pedig vagy azzal nyugtatták, hogy az egyikük öccse, és vigyáznak rá, vagy azt mondták, hogy csak egy talált gyerek, akit éppen a rendőségre kísérnek. Nagyjából 38 szemtanú látta őket, végül azonban egyikük sem tartóztatta fel a különös triót. Az útjuk végén egy közeli csatornához mentek, ahol a két fiú bántalmazta a gyermeket. Ezután egy elhagyatott vasúti sínhez vitték, ott addig kínozták, verték, amíg bele nem halt, majd a vonatsínekre fektették. Két nappal később találtak csak rá. Az apró testet összesen 42 sérülés borította.

Köszöntöm a kedves olvasókat! Egy interjú keretében alkalmam nyílt beszélgetni Udvaros Dorottya színművésznővel. Nemrégiben a Nemzet Színésze díjjal kitüntetett, Kossuth és Jászai Mari-díjas, valamint még számos elismerésben részesített művésznőt kérdeztem színházról, filmezésről, szerepekről.