1956. október 23: egy dátum, ami örökre a magyar emberek szívébe vésődött. Tisztelgünk az áldozatuk előtt; életüket, vérüket adták egy szabad és független ország reményében. John F. Kennedy szavaival élve: „A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.”
Fotó: Lokál
Gyerekként láttam a kivágott zászlókat, az ünneplőbe öltözött diákokat az utcán, és nem értettem, hogy pontosan mi is történik. Aztán később tanultam róla az általános iskolában, és talán akkor sem éreztem át teljesen a dátum jelentőségét, csak annyit tudtam, hogy a megemlékező ünnepségeken mindig borsózott a hátam, és elkerekedett szemekkel hallgattam a hősökről szóló történeteket. Alapjaiban rázott meg, ugyanakkor teljesen elképesztett és büszkévé tett az előttünk járók bátorsága és áldozata.
Talán az utóbbi évek viharos összevisszaságában még inkább felértékelődik ennek a napnak az üzenete: az ’56-os hősök megmutatták, hogy odaadás és áldozat nélkül nincs és nem is lehet jövője a magyar nemzetnek. Borzasztó nagy áron, de kijelölték nekünk, és a jövő minden nemzedékének az utat, nekünk csak két feladatunk van: őrizzük az emléküket és ne térjünk le az útról!
