Karácsony. Az ünnep, amelyről szinte mindenkinek habozás nélkül a hó, az ajándékok, és az a bizonyos Mariah Carey szám jut az eszébe. A karácsonyi időszak zsúfoltsága, a bevásárlások, az ajándékok beszerzése, a jövés-menés, főzés és takarítás teljesen lekötheti az ember figyelmét. De nem felejtjük el így az ünnep igazi lényegét?
A színek, fények kavalkádjában megáll az idő. Mintha mindnyájan visszatartanánk a lélegzetünket a „nagybetűs” pillanatra várva, hogy amikor egyszer csak a sok tennivaló végére érünk, hirtelen, varázsütésre elöntsön minket a „karácsony-érzés”. Annyira koncentrálunk arra, hogy minden a lehető legtökéletesebben sikerüljön, hogy észre sem vesszük: egészen addig nem tudjuk igazán megélni a karácsonyt, amíg nem a lényeget helyezzük a középpontba. Ez pedig nem más, mint a Szeretet megtestesülése; nem csupán a jászolban, de családjainkon belül is, minden körülmény ellenére.
A Szent Család lehet a legtökéletesebb példa a számunkra: hiszen nemcsak, hogy hiányoztak a királyt megillető körülmények Jézus születésekor, de még fedél is csak szűkösen, az utolsó pillanatban került a fejük fölé. A körülöttük lévő pásztoroknak sem számított, hogy nem tudnak fényes ajándékkal szolgálni a Kisded számára, örömmel és büszkén adták oda azt a keveset is, amijük volt. Nem az volt a fontos ugyanis, hogy minél nagyobb és értékesebb ajándékot adjanak, hanem az, hogy együtt, szeretettel teli szívvel ünnepeljék Jézus Krisztus megérkezését a Földre, a maguk szerény módján.
Ez a példa jelölheti ki számunkra a megfelelő utat ahhoz, hogy ezentúl ne csak várakozzunk, de meg is érkezzünk, hogy ne pusztán ajándékot adjunk, de önmagunkat is ajándékként tudjuk majd felajánlani Isten egyszülött Fiának. A karácsony akkor lesz igazi szeretetünnep, akkor tudjuk őszintén, teljes szívvel megélni, ha az Isten utáni vágyakozást, az ő szeretetének befogadását helyezzük előtérbe.
Nem utolsó sorban pedig ne feledkezzünk el a bennünk lakozó gyermekről: aki már októberben visszafelé számolta a napokat, és aki karácsony este a leghalkabb csengettyűszóban is a világot hallotta. Ő az, aki minden évben titkon lesi az első hópelyheket. Tudja, hogy: „A karácsony nem csak egy nap, nem lehet egy nap, nem múlik a huszonnegyedik óra leteltével. Mert a karácsony egy érzés. A szeretet érzése.”
Márcsak érte, ezért a belső kisgyermekért is törekednünk kell arra, hogy képesek legyünk tiszta szívvel, őszintén várakozva megélni ezt az ünnepet.
