A Thug-ok - nem összekeverendő a mai angol szóval - egy igen hosszú életű bűnszervezetnek/szektának nevezhető, nagyjából 14-19. század között létező csoport volt Indiában, mely körülbelül Közép-India és Bengál területén tevékenykedett. Az olvasó lehet, hogy ismeri is őket az Indiana Jones: A Végzet Temploma (1984) c. filmből.
Nagyjából az 1300-as évekre tehető a csoport születése, akikről már 1356-ban is voltak írásos források. A hatalmas mítoszuk ellenére azonban tényleg nehéz belőni a pontos eredetüket, később pedig egyre nagyobb szkepticizmus övezte létezésüket a kortárs irodalomban.
A csoport tagjai úgy hitték, hogy ők Káli istennő (a halál, újjászületés istensége) verejtékéből születtek, és a feladataikat/bűncselekményeiket az istennő kielégítésére, boldoggá tételére követik el. Úgy hitték, hogy jó hatással vannak a társadalomra, hiszen Káli úgy is el fog mindent pusztítani a jövőben. Érdekes tény, hogy az elfogott Thug-ok majdnem egyharmada valójában muszlim volt. Az említett muszlim elkövetők megtartották egyistenhitüket, viszont a Thuggee kultusz miatt egy Bháváni nevű istennőt - akit úgy lehetne jellemezni, mint egy anya, aki mindennek életet és energiát ad - hitték Allah megfelelőjének.
A csoport tagjainak célja elsősorban az volt, hogy a lehető legtöbb ingóságot raboljanak el feltűnés nélkül. Megjelenésük erősen megtévesztő volt, hiszen többnyire beleolvadtak a környezetükbe, mivel turbánjaik és a ruháik többnyire szépek voltak, de mindig sok táska/zsák volt náluk, amikben a zsákmányukat tudták vinni. Általában az éj leple alatt támadtak, kedvenc célpontjaik az utazók voltak, akiket hamar magukhoz édesgettek karizmatikus megjelenésükkel és kedves szavaikkal. Ezt követően hátulról, észrevétlenül jött egy másik Thug, akinél erős hurokkal volt, és azonnal megfojtotta a mit sem sejtő sértettet. Fegyverük bármi lehetett, amivel fojtani tudtak, például egy katar (indiai tőr), vagy hasonló kisebb kések. Miután meggyilkolták az áldozatukat, eltemették vagy eltörték a gerincét és a Gangeszbe dobták, vagy bármilyen más vízbe, hogy ott a krokodilok elvégezzék a piszkos munkát, magyarán bármi áron eltűntettek minden bizonyítékot.
A Thug-ok elég komoly hierarchikus felépítést mutattak, szinte katonai rangok alapján osztották meg feladataikat. Gyerekeket nem bántottak, inkább örökbe fogadták őket és a Thuggee kultusz szabályai és értékei szerint nevelték fel őket. Sokan végszükség okán csatlakoztak a csapathoz, egyesek pedig beleszülettek.
A britek először 1807-ben szereztek róluk tudomást, gyarmatosításuk során. A Thug-ok kiirtására való törekvések nagyjából 1809-1812-re tehetőek, amelyet kezdetben a Kelet-Indiai Társaság válogatott katonái végeztek. Mivel a csoportosulás igen kiterjedt volt, az ország hatalmas területén a briteknek sokkal rendszerezettebben és profibban kellett eljárniuk az ügy „megoldása” érdekében. E célból született meg a Thuggee and Dacoity Department 1835-ben, William Henry Sleeman szuperintendáns vezetésével, amely a Kelet-Indiai Társaság egyik szerve lett. (A „dacoity” kifejezés egyébként az indiai szubkontinensen tevékenykedő banditák összefoglaló elnevezése.) Az előbb említett hivatal erősen a beépített Thug-okra (informátorokra, kémekre) alapozta igazságosztó tevékenységét, mely módszerrel elég könnyen véget lehetett vetni a kultusznak, az 1870-es évekre nem volt már jele se a fojtogatóknak. Nem sokkal ezután született meg a CTA (Criminal Tribes Act), amely kollektívan jelölte meg a törzsi hovatartozású bűnözőket. Ezt pedig India 1947-es függetlenné válását követően ugyan megsemmisítették, de a törzsi bűnözés még a mai napig sem tűnt el teljesen.
