Az Európai Unióhoz való csatlakozás alapvetően átformálta Magyarország jogrendszerét, különösen a büntetőjog területén, ahol mind az anyagi, mind az eljárásjogi szabályok jelentős változásokon mentek keresztül az uniós előírások következtében. Az anyagi büntetőjogban a kriminalizáció és dekriminalizáció keretében átalakultak a fogalmak és a tényállások, amíg az eljárásjogban a tagállamok közötti együttműködés egységes kereteinek megteremtése vált szükségessé.
2024. május 1-jén volt húsz éve, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Winston Churchill Európát egy olyan helynek képzelte el, ahol az emberek közös európai identitásukat élhetik meg. Az eltelt idő alatt az uniós jog hatása számos jogterületen érezhetővé vált, ugyanakkor egyre inkább megmutatkozik az uniós és tagállami jog közötti eltérés.
Az EU alapítói elsősorban kulturális, vallási és gazdasági alapokra helyezték a hangsúlyt, anélkül, hogy előre látták volna, milyen mélyreható változások érintik majd a tagállamok büntetőjogát évtizedekkel később. Az Unió elsődleges és másodlagos jogforrásai önálló jogrendszert alkotnak, amely elkülönül a nemzeti jogrendszerektől, de azok szerves részévé is vált, miközben elsődlegességét élvez. Vajon képes-e együttműködni két, egymástól eltérő jogrend?
A szakmai körökben továbbra is vita tárgya, hogy beszélhetünk-e egy klasszikus értelemben vett, az uniós alapelveken nyugvó büntetőjogról vagy eljárásjogról. Az európai integráció kezdeti szakaszában az volt az uralkodó álláspont, hogy a tagállamok nem ruházták át szuverenitásukat a büntető igazságszolgáltatás területén, így az EU-nak önálló büntetőjogi rendszere nem alakult ki.
Az Unió közismert vívmányai – mint például a személyek szabad mozgása és a határellenőrzés eltörlése – egy új valóságot teremtettek. Mindez nemcsak az állampolgárok, hanem a bűnelkövetők helyzetét is megváltoztatta, megkönnyítve a határokon átnyúló elrejtőzést és menekülést. A bűnözés új formái világosan jelezték, hogy a hagyományos büntetőjogi eszközök már nem elegendőek.
Jogharmonizáció és az új kihívások
Az elmúlt két évtizedben az uniós jog hatására számos új rendelkezés és jogintézmény született. Az uniós irányelvek és rendeletek átvétele során a jogharmonizáció keretében az új jogszabályokban mindig rögzíteni kellett, hogy mely uniós rendelkezéseket ültetnek át a magyar jogba. A Büntető Törvénykönyvet érintő változtatások indoklásaiban egyértelműen feltüntették, hogy a módosítások mely uniós aktusoknak felelnek meg.
A dekriminalizáció során az EU-s előírásokkal összeegyeztethetetlen korlátozó szabályokat el kellett törölni, miközben a kriminalizáció keretében új bűncselekmények bevezetésére is sor került, például a pénzügyi vagy kábítószerrel kapcsolatos ügyekben.
Magyarország büntetőjogi jogharmonizációs tevékenysége azonban nem korlátozódott kizárólag az uniós egyezményekre és ajánlásokra; a nemzeti jogrendszernek átfogóan kellett alkalmazkodnia az európai büntetőjogi fejlődés eredményeihez.
Az Unió évente jelentős mennyiségű jogszabályt fogad el: mintegy 80 irányelvet, 1200 rendeletet és 700 határozatot. Bár ezeknek csak egy kisebb része érinti közvetlenül a büntetőjogot, a folyamatos jogalkotási tevékenység eredményeként egyre nagyobb a hatás.
A magyar büntetőjogban az uniós jog eredményeként megjelent fontosabb tényállások között szerepelnek például:
- terrorcselekmények,
- költségvetési csalás,
- emberkereskedelem,
- pénzmosás,
- valamint a jogi személyek büntetőjogi felelőssége.
Nemzetközi bűnügyi együttműködés
A határokon átnyúló bűnüldözés és a nemzetközi bűnügyi együttműködés az uniós büntetőeljárási jog alapvető területeivé váltak. Az igazságügyi együttműködést szolgáló szervezetek, például az EUROPOL, EUROJUST vagy az OLAF fontos szerepet játszanak a határon átnyúló bűnözés elleni küzdelemben.
Az EUROPOL 2024-es adatai szerint 821 európai bűnözői hálózatot azonosítottak, amelyek több, mint 25 ezer tagot foglalnak magukba. E hálózatok többsége több országban működik, ami tovább növeli a tagállami jogrendszerek közötti együttműködés szükségességét.
A tagállamok jogrendszereinek alkalmazkodniuk kell az uniós előírásokhoz, miközben a nemzeti jogi hagyományokat is figyelembe kell venniük. A büntetőjog különösen érzékeny terület, ahol az uniós jog által támasztott követelmények és a nemzeti érdekek közötti egyensúly megteremtése állandó kihívást jelent. A magyar jogalkalmazás szempontjából kulcsfontosságú, hogy az uniós normák ne ütközzenek a nemzeti büntetőjog alapelveivel, miközben hatékonyan szolgálják az európai közösség érdekeit.
