„Készenléti rendőrség…” – mondta nekünk a rendőrautóból kiszálló biztos úr, aki a hegy lábánál állított meg engem és egy barátom. Éppen hazafelé sétáltunk egy hosszú túra után, bízva abban, hogy mihamarabb otthon leszünk, a rendőr azonban igazoltatott minket, hiszen ebben az időben épp kerestek valakit a kerületben.
Megkért minket, hogy pakoljuk ki a zsebeinket és mutassuk meg a táskánkat. Ártatlan tizennégy éves gyerekként teljesen megrökönyödtünk, hiszen mindkettőnknél volt 8 cm-nél hosszabb pengéjű bicska, amellyel szalonnát vágtunk és nyársat faragtuk a kiránduláson.
Bár először azt hittük, hogy a hosszú pengéjű kések miatt bajba keveredünk, szerencsére szó nélkül elengedtek minket. A kérdés viszont továbbra is megmaradt bennünk: hogyhogy nem sértettünk jogszabályt? A közbiztonságra különösen veszélyes eszközökről szóló 175/2003. (X.28.) Korm. rendelet 3. § (2) bekezdésének b) pontja szerint a tilalom nem vonatkozik: „azokra a rendeltetésszerűen munkavégzés, sport, hagyományőrző tevékenység, a vadászati törvény hatálya alá tartozó vadász által végzett vadászati tevékenység során vagy a szokásos életvitel körében használt eszközökre, amelyek esetében – a tényleges munkavégzés vagy tevékenység során történő használaton, a szükséges szállításon kívül – az eszköz birtoklása vagy szállítása rejtve, a szokásos módon becsomagolva, szétszedve vagy zárt tárolóeszközben történik”
Ezek alapján megtudhatjuk, hogy 8 cm-nél hosszabb pengéjű vágóeszköz birtoklásáért megfelelő tárolás esetén - a bicskát összecsukva, a kést pedig a tokjában, a táskánkban tárolva - nem büntethetnek meg minket, ha ennek birtoklása az általunk végzett tevékenység alapján indokolt. A túrázás/természetjárás pedig egy sport, de a mai világban akár hagyományőrző tevékenységnek is betudható.
Felmerülhet azonban a kérdés, hogy vajon bármilyen kést magunkkal vihetünk-e, amelynek élhossza nem haladja meg a 8 centimétert. A fentebb említett jogszabály mellékletének a) pontja szerint közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek minősül: „az olyan szúró- vagy vágóeszköz, amelynek szúróhosszúsága vagy vágóéle a 8 cm-t meghaladja, továbbá a szúróhosszúság vagy a vágóél méretétől függetlenül a dobócsillag, a rugóskés és a szúró-, vágóeszközt vagy testi sérülés okozására alkalmas egyéb tárgyat kilövő készülék (különösen: felajzott íj, számszeríj, francia kés, szigonypuska, parittya, csúzli).”
Nos, egy dobócsillag vagy egy parittya hordozása nem is szükséges egy kiránduláshoz, ezért a rendelet korábban említett kivételei között nem állja meg a helyét, így 3. § (2) bekezdésének b) pontja alapján a hordozásuk nem is lehet indokolható.
Összegzésképpen, ha a télen kirándulni, sütögetni támad kedvünk, ne kapjuk elő a szabócentit, hogy lemérjük, mekkora a bicskánk pengéje, hiszen, ha a jogszabályt nem érdekli, más sem fogja kérdőre vonni az erdőjárót.
