A világunk egyre gyorsabban változik és ennek legfőbb oka a technológia nyomon követhetetlen sebességű fejlődése. Ez a változás új fejezetet nyitott az ellenségeskedések lefolytatásának eszközeiben és módszereiben is.
A háború terén a fejlődés egyre pusztítóbb megoldásokat jelent, így jutottunk el páncélba öltözött lovagoktól, tankokat vezető katonákon át, atombombát ledobó repülőgépekig. Ezekben mégis közös, hogy marad utánuk valamilyen fizikai bizonyíték, például egy aláírt parancs, szemtanúk, lövedékek és még sok más, ami megkönnyíti az elkövetés körülményeinek feltárását és a felelősségre vonást. Például egy külföldi ország vezetőjének lőfegyverrel történő meggyilkolása háborús bűncselekmény, ennek felderítéséhez elég a fizikai bizonyítékok összekapcsolása. Azonban egészen más a helyzet, ha ugyan ezt a vezetőt, úgy ölik meg, hogy egy távoli gépről küldött jel zavart okoz a pacemakerében és szívleállást okoz. Ebben a forgatókönyvben a nyomok megtalálása jóval nagyobb fejtörést okoz, és rengeteg kérdést vet fel. Hogy lehet megtalálni az elkövetőt? Milyen bizonyíték alapján lehet megállapítani a bűnösséget? Hogyan bizonyítható be, hogy egy ország keze van a dologban?
A kiberháborúnak számos meghatározása létezik, azonban nincsen egységesen elfogadott nemzetközi definíciója, valamint az átfogó szabályozás is hiányzik a kiberhadviselés vonatkozásában. E hiányosság legfőbb oka, hogy a nemzetközi humanitárius jog nemzetközi szerződésekbe foglalásakor a hadviselés ilyen formája még nem merülhetett fel meghatározó tényezőként. A nemzetközi humanitárius jog (IHL) a nemzetközi jognak azon területe, amely megszabja, hogy a háborúban részes feleknek milyen szabályokat kell betartania. Célja, hogy minimalizálja a háború pusztító hatását és ezzel védelmet biztosítson a civileknek, sebesülteknek és hadifoglyoknak. Ez támpontot jelenthet ebben a kérdésben, hiszen a nemzetközi humanitárius jog alapelveinek és a hadviselés jogának szokásjogi normáinak betartása bizonyos szintig megköti az államok kezét. Azonban ezeken felül bármilyen kötelező erő létezését külön bizonyítani kell, ami új szabályok meghozatalát teszi szükségessé.
Nemzetközi jogi vonatkozásban háborúról kizárólag államok közötti fegyveres konfliktus fennállása esetén beszélhetünk, így háborús bűncselekmények megállapítása, és az ez alapján történő felelősségre vonás is ehhez a feltételhez kötött. A Római Statútum 8.§-a hosszasan sorolja, hogy milyen feltételek mellet, milyen cselekmények elkövetése minősül háborús bűntettnek. Ezeket vizsgálva megállapítható, hogy több olyan háborús bűncselekmény létezik, amit informatikai támadással is meg lehet valósítani.
Egyes jogi szakértők szerint kibertámadások a rendelkezésre álló joganyag alapján minősülhetnének háborús bűncselekményeknek, azonban ez nem pótolja a kérdés pontos szabályozását. Feltétlenül szükséges a nemzetközi jog anyagának fejlesztése, az államok feladata pedig az annak megfelelő szabályok megalkotása.
