A modern slavery (modernkori rabszolgaság) fogalma egy Berlinben látott, modern rabszolgaság elleni tüntetést követően kezdett el mélyebben foglalkoztatni. A tüntetésen becslésem szerint, körülbelül nyolcvan-száz fő vett részt. Fekete ruházatuknak és nagyméretű transzparenseiknek köszönhetően, meglehetősen feltűnőek voltak kisebb létszámuk ellenére is, mégis rendezetten és békésen zajlott a demonstráció. A transzparensek mind figyelemfelkeltőek és meglehetősen informatívak voltak, illetve a résztvevők az arra járóknak, érdeklődőknek szórólapot is osztogattak. Minden kommunikáció, így a felszólalások, a feliratok, a szórólapok angol nyelvűek voltak, vélhetően azért, hogy mind a német, mind a németül nem beszélő berlini lakosok és a turisták számára is érthető legyen a demonstráció célja. Ezáltal minél szélesebb körben jusson el a demonstrálók mondanivalója. A szórólap nagyon átláthatóan volt megszerkesztve, több fontos adatot és rengeteg honlap, illetve közösségi média címet feltüntettek rajta, ahol további információk érhetők el a modern rabszolgaságról.
Az Anti-Slavery International nemzetközi rabszolga-ellenes szervezet modern rabszolgaság alatt ért minden olyan tevékenységet, amely során haszonszerzés céljából kizsákmányolnak egy vagy több személyt. Többek között, ide tartozik az emberkereskedelem, a kényszermunka, illetve az egyes források szerint, korunk legelterjedtebb rabszolgasága, az adósrabszolgaság is. Az Egyesült Királyság által alkotott modern rabszolgaságról szóló törvényében (Modern Slavery Act 2015) munkaerő, bűncselekmény, illetve szexuális kihasználás céljából történő rabszolgaság típusokat neveznek meg. Az Egyesült Királyság belügyminisztériumának statisztikái alapján 2021-ben közel tizenháromezer bejelentés érkezett az Egyesült Királyságban modernkori rabszolgaság potenciális áldozatairól. A bejelentések közel fele 18 éven aluli személyek kizsákmányolásáról szólt.
Az ENSZ egyik szervezete, a International Labour Organization (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, ILO) és a Walk Free Foundation 2016-os jelentése alapján, abban az évben világszerte 40 millió személy volt rabszolgaság áldozata. A Walk Free Foundation statisztikái alapján ez a szám 2021-re 49,6 millióra nőtt. Jelentésükben kiemelik, hogy a bevándorlók, különösen kiszolgáltatottak az áldozatai a kényszermunkának. Az elkövetők őket több módon is hatalmukban tarthatják, például családjuk fenyegetésével, bevándorló státuszukkal kapcsolatos félelmük kihasználásával, vagy a legitim munka biztosításának hitegetésével. Egyes iparágakban jellemzőbb lehet a modernkori rabszolgaság megjelenése, mint másokban. Ide tartoznak a manikűr szalonok, az autómosók, egyes országokban a mezőgazdaság, valamint a szexipar.
A potenciális rabszolga áldozatok az állapotukról árulkodó jelekről ismerhetőek fel. Ezek közé tartozik többek között, hogy vonakodnak kapcsolatba lépni az embertársaikkal, kevés személyes tárgyat birtokolnak, ugyanazon ruhákat hordják állandóan, kerülik az állami alkalmazottakat, így különösen a rendőröket, és az egészségügyi dolgozókat. Valamint az is, hogy a személyes irataik más személy birtokában vannak.
A modernkori rabszolgaság ellen való tiltakozás első lépése lehet a témában való tájékozódás, valamint mások tájékoztatása. Továbbá van lehetőség támogatni rabszolga-ellenes szervezeteket, vagy csatlakozni e szervezetekhez, mint a Walk Free Foundation, az A21 embercsempészet ellen harcoló szervezet, vagy az Anti-Slavery International. Illetve fontos nyitott szemmel járni, odafigyelni környezetünkre, és gyanúsnak tűnő esetben a hatóságokat, szervezeteket értesíteni.
Az Emberi Jogok Európai Egyezményét (EJEE), a nemzeti jogba transzformáló 1993. évi XXXI. törvény negyedik cikke az alábbi módon deklarálja a rabszolgaság és kényszermunka tilalmát.
„1. Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani.
2. Senkit sem lehet kényszer- vagy kötelező munkára igénybe venni.”
Az Európai Unió Alapjogi Chartája szintén tiltja a rabszolgaságot, kényszermunkát és emberkereskedelmet. Ezek a szabályok az Alapjogi Charta 5. cikkében jelennek meg. A 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (a továbbiakban: Btk.) az emberi szabadság elleni bűncselekményeket tartalmazó XVIII. fejezetben tér ki az emberrablásra, és az emberkereskedelem és kényszermunkára. A Btk. 192. §-a szabályozza az emberkereskedelem és kényszermunkát, alapesetben egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni azt a személyt, aki mást „elad, megvásárol, elcserél, ellenszolgáltatásként átad, átvesz”, illetve ezen cselekmények megvalósításának céljából mást „szállít, elszállásol, elrejt, vagy másnak megszerez”. Minősített esetben két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az a személy, aki rendszeres előny szerzésének céljából munkavégzésre, egyéb szolgáltatásra vagy jogellenes cselekmény folytatására megtévesztéssel, hatalmi viszony visszaélésével, erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerít más személyt. Amennyiben szexuális cselekmény végzésére kényszerítenek más személyt, a szabadságvesztés mértéke öt évtől tíz évig terjedőre nő. Ennél is súlyosabb, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, többek között az az eset, ha a meghatározott bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött, illetve öt évtől húsz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el.
A Walk Free Foundation adatai alapján Magyarországon 2021-ben hatvanhatezer ember volt kényszermunka vagy kényszerházasság áldozata.
