„Angliának három dolga van, amit meg kell tanulnunk: az alkotmány, a gépipar és a lótenyésztés.” – Széchenyi István
1802-ben tartották az első futtatást Batthyány gróf birtokán, amely a mai Városligeti fasornak felelne meg, később Gróf Hunyadi József pedig Ürményben, mely Nyitra mellett található, pontosabban a Keszi-síkságon (a mai Szlovákia területén) rendezett versenyeket. Ez volt az a pillanat, amely felkeltette a napóleoni háborúban többszörösen kitüntetett huszártiszt, Széchenyi István figyelmét és aminek következtében elindult egy hatéves tanulmányi útra, Angliába 1815-ben. Newmarketben – ahol már 1200-as évek óta folyamatosan rendeztek versenyeket – sajátította el a versenyzés, illetve a lótenyésztés alapjait.
Széchenyi a mezőgazdasági vonóerőnek tartott ágazat fejlesztése mellett célként tűzte ki maga elé a nemesség hazacsábítását is, melyet lóversenyekkel akart elérni. 1821-ben elkészítette a kezdetleges versenyszabályzatot Lovaspályázás törvényeinek projektuma címen. 1822-ben elküldte az engedélykérelmet a császárnak, majd 4 év várakozás után, 1826-ban, Pozsonyban megrendezték az első versenyt – az osztrákok minden tömeges rendezvénytől, ebből adódóan a lóversenytől is féltek, ezért került sor az eseményre Bécshez közel.
Nem sokkal később, 1827. június 6.-án nagy sikernek örvendett az első Pesti Gyepen rendezett verseny. Széchenyi barátaival, Orczy Lőrinccel, Wesselényi Miklóssal és Heinrich Jánossal közösen fedezte fel a megfelelő területet és bérelte ki 400 forintért. Kezdetben a pálya csak ideiglenes tribünnel volt ellátva, de egy évvel később már teljesen újonnan felépített pódium és parkosított terület várta a szurkolókat. A helyszín nagyjából a mostani Fradi-pálya helye lenne az Üllői és a Soroksári út között, az István korház mögött. Ekkor még a lovak nagyrészét angol trénerek készítették fel és angol lovasok is lovagolták meg őket. Széchenyi egyik barátjához írt levele szerint több mint 25.000 ember tett tanúbizonyságot a versenyen. Az eredményeket az úgynevezett „Gyepkönyvben” tartották számon. Első nyertes Babieka volt, az állat Széchenyi istállójában nevelkedett, a következő napon ugyancsak egy, Széchenyi Cenken található lovardájából származó Al-Borac kanca bizonyult a leggyorsabbnak.
Az évek során összegyűlt tapasztalatokat Széchenyi a Lovakrul írott könyvében tette közzé 1828-ban, melynek sikeréről árulkodik az is, hogy annak idején még dán nyelvre is lefordították. 1832-ben megjelent az első Magyar Méneskönyv gróf Nádasdy Tamás szerkesztésében, amelyet a mai napig kiadnak, a töretlenül nagy érdeklődésre tekintettel. 1853-ban megalapult itthon a Kisbéri Ménes, aminek az állományába 1865-ben megvásárolták az Angliából származó, Buccaneerre névre hallgató mént. Később az állat több mint 21 évig biztosította a fedeztetést. Feltétlenül meg kell említenünk az egyik utódját, az 1873-ban született Kisbért – mert róla még a későbbiekben szó lesz.
Széchenyi remekül döntött mikor elhatározta, hogy kiutazik Angliába, ugyanis hazánkban az angoloktól átvett lóversenyzés hatalmas sikert aratott. Nőtt a hazai tenyésztők, futtatók száma, nem csak Pesten, hanem vidéki városokban is pl.: Debrecen, Sopron, Pécs, Szabadka. Talán a hazai lovassportok csúcsának kezdetét 1874-hez köthetjük, ahhoz az évhez, mikor megszületett Kincsem.
Az új lóversenypályát 1878-ban kezdték el építeni, tervezőjének nevéhez kapcsolódik a bécsi pálya is. A pálya a mai Thököly, Dózsa György, Kerepesi és Hermina utak által határolt területen volt. Itt már sokkal felszereltebb pálya állt rendelkezésre, telepítettek vizesárkot és más-más akadályokat is. Talán sulykolja a jelentőségét és ünnepi hangulatát, hogy a megnyitáson Erzsébet királyné és bátyja, Lajos bajor herceg is részt vett. Azonban az új pálya nem volt hosszúéletű, az utolsó versenyt 1918 október 13-án tartották abból az okból kifolyólag, hogy a főváros felmondta a terület bérletét és az épületet emiatt lebontották. Ma már csak a Népstadiont találjuk a helyszínen.
Magyarországon a lóversenyzésnek két ága van, a galopp és az ügető, ezeket összefoglalóan lósportnak, míg más lovakkal kapcsolatos sportot – például a díjugratást, vagy díjlovaglást – lovassportnak nevezzük. Galopp esetén a kétéves kort elérő lovak vágtában, zsokéjukkal a nyeregben versenyeznek, míg az ügető versenyeken ügető tempóban haladnak a cél felé, mögöttük egy kétkerekű kocsiban ülve segíti a hajtó a versenyben lévő lovat. Napjainkban a lóversenyeket az 1925-ben épített Kincsem Parkban tartják. Mivel a területen egy kombinált pálya található, így mindkét szakág itt versenyez. Nálunk a derby a legrangosabb, egyben a legnagyobb díjazással is járó verseny. A galoppot követi a Millennium Díj (1800m) majd a Kincsem Díj (2400m).
Magyar Galopp Derby
Mind a futtatók, mind a trénerek és a hajtók, illetve lovasok álma az, hogy a legnagyobb tenyész verseny, a derby megnyerésével felírják magukat a halhatatlanok listájára. Távja 1,5 mérföld, 3 éves mének és kancák indulhatnak benne. Azért érdemelnek kifejezetten nagy figyelmet a derby nyertesek tenyésztés terén, mivel a későbbi versenylovak is tőlük származnak majd.
Magyar Ügető Derby
Távja napjainkban 1900 m és indítása autóstarttal történik, 3 éves belföldi mének és kancák vehetnek rajta részt. Itt csak a legjobb 14 ló indulat, melynek jogosultságát a nevezéskori középtávra átszámított, ill. a hosszútáv legjobb teljesítmény alapján határozzák meg.
Leghíresebb magyar versenylovak
A XIX. század egyik legkiemelkedőbb magyar tenyésztésű versenylova Kisbér, ő az egyetlen magyar ló, aki megnyerte az Epsom Derby-t, a galopp legrangosabb versenyét. A verseny popularitása és meggyökerezése a labdarúgással egyenlő, nevezhetnénk a lovaglás Bajnokok Ligájának is.
„A leány feje Blaskovich Ernő vállgödrében pihent.
– Ön a sors legnagyobb kincse számomra – mondta a férfi halkan.
A szavait úgy szívta fel a néma szoba, mint a szikkadt föld a friss esővizet. Elszivárgott, de az illata ott maradt mindenhol.
De leginkább a lány szívében.”
– Szélesi Sándor: Kincsem
Legenda szerint innen kapta nevét a sárga kanca. A Hungarian Wonder két- és ötéves kora között összesen 54 versenyen indult és sorra verte Európa legjobbjait. Róla kapta a nevét a Kincsem Parkunk és a hazai új lóversenyjáték is. Nem ügyesség szülte a rengeteg győzelmet, hanem az acélossága és küzdőképessége: elsőnek lenni a legjobbak között.
Imperial aranyszőrű táltosunknak három versenyszezonon keresztül nem akadt ellenfele a pályán, idehaza is végig veretlen maradt. Ezenkívül 1963-ban nyert két derbyt és futott az USA-ban is.
Kincseméhez hasonló pályafutást egyedül Overdose tudhat maga mögött, sikerei százezrekkel ismertette meg a lóversenysportot. 2008 decemberében a világranglista harmadik helyén állt, értéke mintegy 1,5 milliárd forint volt.
Szerencsejáték
A lósportfogadás egészen a római és a görög civilizációkig nyúlnak vissza. Kifejezetten nagy népszerűségnek örvendtek és rengeteg, úgynevezett hippodromot építettek a fogatversenyek rendezésére. Itthon a magyar, valamint a nemzetközi nyereményalapban a totalizatőr rendszeren alapszik a lóversenyfogadás, lényege, hogy a feltett összegek a levonást követően a fogadási típusonként és nyerőosztályonként osztják szét a nyertesek között.
Magyarországon a lóversenyfogadás állami kézben van. Fogadás szervezésére az 1991. évi XXXIV. törvény alapján az MLFSZ Kft. jogosult, amellyel a LOVI név alatt találkozhatunk a fogadóhelyeken.
Fogadási típusok között a „befutó”, „hely”, „tét” közül válogathatunk. Befutó esetén az első három vagy négy helyezett pontos sorrendjét kell meghatározni. Helyre tett fogadás esetén az általunk kiválasztott lónak a dobogó valamely fokán kell végeznie. A tétben a legkockázatosabb, hogy egy maghatározott lóra tesszük fel a pénzünk és az első helyen kell végeznie. Fogadás előtt sok tényező meghatározhatja a döntéseinket, lovak és zsokéjuk adataik – mely rendkívül fontos hiszen ő kontrollálja a ló mozgását –, pálya hossza annak anyaga.
