A gyerekek jelentik a jövőt. Mégis vannak esetek amikor a felhőtlen gyerekkor helyett bántalmazással, kizsákmányolással kell szembenézniük. Mit is jelent a szexuális kizsákmányolás? Mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyerekek úgy nőjenek fel, hogy ne váljanak áldozattá? Ha pedig mégis ilyen megpróbáltatásokkal kell szembenézniük, akkor mit tehetünk annak érdekében, hogy merjenek beszélni a történtekről?
A szexuális kizsákmányolás egy összefoglaló kifejezés, tehát ezalatt nem csak egy bűncselekményi formát kell érteni. A gyermekek szexuális kizsákmányolása magában foglalja az emberkereskedelem, a kitartottság, a kerítés, a gyermekpornográfia, a gyermekprostitúció kihasználása, valamint a gyermekházasság tényállásait is. Statisztikai szempontból nincsen arról pontos adat, hogy az egyes bűncselekmények tekintetében hány áldozat lehet évente. A 2015-2016-os Eu-statisztika szerint ebben a vizsgált időtartamban 615 magyar gyermek vált szexuális kizsákmányolás sértettjévé. Ezen adatot azonban nem lehet reprezentatív jellegűnek tekinteni, mert vannak esetek, amelyek nem is jutnak a hatóságok tudomására, és vannak olyanok, ahol a gyerekeket nem áldozatnak, hanem elkövetőnek tekintik. A 2014–2017 közötti periódusban több szabálysértési eljárás folyt 14–18 év közötti kiskorú ellen tiltott prostitúció gyakorlása miatt, mint ahány büntetőeljárás „gyermekprostitúció kihasználása” bűncselekmény miatt.
Kutatások szerint nagyobb az esélye, hogy a gyermek szexuális kizsákmányolás áldozatává válik, ha mélyszegénységben vagy állami gondozásban él. Az intézetekben dolgozó nevelők és szociális munkások szerint, sokszor addigra, mire egy sérülékeny gyerek kiemelésre kerül a bántalmazó családból már traumatizálódik, viselkedési és pszichológiai problémákkal küzd. A gyermekvédelmi szakellátásban sajnálatos módon a legtöbb országban, köztük hazánkban sincs elég megfelelően képzett szakember. Így egy-egy gyerekre nem jut elegendő idő, ezentúl kevés a terápiás vagy felzárkóztató foglalkozás is. Ezek miatt, a fentebb említett gondokkal küzdő gyerekek könnyebben válnak prostitúciós célú kizsákmányolás áldozatává. Az áldozattá válás szempontjából a nemek közötti különbségekről nem tudunk a rendelkezésünkre álló adatok alapján következtetéseket levonni. Ennek oka, hogy a fiúkat illetően nincs elegendő adatunk. Oka lehet ennek, hogy kevesebb fiú válik áldozattá, de valószínűbb az, hogy ők még kevésbé mernek erről beszélni.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány már évek óta készít magyarországi gyermekjogi jelentéseket az ECPAT nemzetközi szervezettel való együttműködése során. 2022 januárjában jelent meg a 2020-2021 évi kutatás publikációja. Ez a kutatás főként a fiú gyerekekre összpontosított, de a szakemberek közöltek olyan adatokat is, amelyek mindkét nemre vonatkoztak. Ilyenek voltak az elkövetők személyében meglévő azonosságok. Az elkövetők általában férfiak voltak, akik valamilyen kapcsolatban álltak a sértettel a kizsákmányolás előtt is. Ez a kapcsolat sok esetben a szülői/mostohaszülői, de sokszor előfordult más rokoni vagy hatalmi viszony (például: gondolom tanár-diák viszony) is.
Ha valaki áldozattá válik az alapvetően egy trauma és a traumákat mindenki máshogyan dolgozza fel. Sokszor hallhatjuk azt, hogy egy ilyen jellegű bűncselekmény áldozata csak évekkel később beszél a vele történtekről. Mi lehet ennek az oka? Az okokat alapvetően a társadalmi hozzáállásban és annak elvárásaiban kell keresni. A legfőbb ok, amiért nem szoktak az áldozatok beszélni a velük történtekről az az, hogy félnek a környezetük reakciójától. A félt reakció nem csak az lehet, hogy nem hisznek nekik. A lányok félnek attól, hogy ettől kezdve „sérültnek” fogják őket tekinteni, a fiúk pedig attól, hogy nem tartják majd őket emiatt elég „erősnek, férfiasnak”. Ki kell még emelni azt is, hogy gyerekekről van szó, sokan azzal sincsenek tisztában, hogy ami velük történt az bántalmazás. Nehéz gyerekként egy ilyen témáról beszélni, főleg, ha nincs még meg hozzá a megfelelő szókincsük. A segítségkérés nem csak szavakkal történhet, a környezetnek a gyermek viselkedésére is figyelnie kell. A viselkedésben történő erőteljes változás, vagy az aggodalomra okot adó viselkedés (például, ha az addig életvidám, cserfes gyermek, hirtelen magába fordulóvá, szótlanná válik, de ilyen jel lehet a viselkedésben váratlanul megjelenő agresszió is) jelezheti, hogy valami baj történt a gyerekkel. Idő és komoly folyamat vezet oda, hogy egy bántalmazott akár viselkedésével, akár szóban segítséget vagy támogatást tudjon kérni és ez az út mindenkinél teljesen más lehet.
Magyarországon szerencsére a jogi védelem tekintetében a szexuális bántalmazást átélt fiúk és lányok egyenlőek. Az már viszont egy másik kérdés, hogy a jogalkalmazás során is ugyanolyan-e a védelem és az elbánás a fiúk és a lányok között. Hazánkban számos olyan jogszabályi rendelkezés van hatályban, amely a gyerekek szexuális kizsákmányolással és bántalmazással szembeni védelmét biztosítja. Azonban voltak és most is vannak még hézagok a szabályozásban. Mint már korábban említettem, 2014–2017 közötti szabálysértési eljárások folytak 14–18 év közötti kiskorúak ellen tiltott prostitúció gyakorlása miatt. 2020-ban azonban változtak a jogszabályok, annak érdekében, hogy magasabb szintű védelmet biztosítsanak a prostitúcióban kizsákmányolt gyerekek számára. A Szervezett bűnözés elleni törvény a módosítással kimondja, hogy "18 év alatti személy nem nyújthat szexuális szolgáltatást," a Szabálysértési törvény pedig azt, hogy nem büntethető az a személy, aki a szexuális szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos bármelyik előírás megsértésekor 18 év alatti volt. A Szabálysértési törvény azt is kimondja, hogy amennyiben egy 18 év alatti gyerek megsértette a szexuális szolgáltatások nyújtására vonatkozó szabályokat, a gyereket emberkereskedelem feltételezett áldozataként kell kezelni. Magyarországon azonban például nincs olyan kifejezett rendelkezés, amely az olyan utazás szervezését büntetné, amelynek célja, hogy lehetőséget teremtsen vagy megkönnyítse a gyerekekkel való szexuális cselekmények végzését. Pedig a gyermekek turizmusban történő szexuális kizsákmányolása is jelen van napjainkban. Ebből láthatjuk, hogy a magyar jogszabályok fejlődnek, de azért még van, ahol nem biztosítják a kellő védelmet.
Összefoglalva az elsődleges feladata ezügyben társadalomnak, hogy visszaszorítsa az áldozattá válás lehetőségét. A következő feladat, hogy egy olyan biztonságos légkört hozzon létre, ahol a sértettek mernek beszéli a velük történtekről. A végső feladat pedig az elkövető büntetése. Az elkövetőket azonban nem tudjuk felelősségre vonni addig, amíg az áldozatok nem mernek felszólalni. Hosszú út áll még a társadalmak előtt, hogy a gyerekek teljes biztonságban élhessenek.
