A Kínában alkalmazott társadalmi kreditrendszer az utóbbi években világszerte nagy figyelmet kapott, és sokak érdeklődését keltette fel. Ez a szisztéma új perspektívába helyezte a társadalmi viselkedés ellenőrzését és az állampolgárok nyomon követését, és a rendszer 2014-es megszületése óta a kormányzat számos fontos módosítást hajtott végre, amelyek jelentősen befolyásolták a társadalom mindennapjait.
A rendszert maga a kínai kormány hozta létre annak érdekében, hogy képes legyen a társadalom egyes tagjai által tanúsított magatartást nyomon követni, és az elért pontszám alapján megengedje vagy megtiltsa az individuumnak az adott szolgáltatáshoz való hozzáférést. A személyek attól függően szereznek pontokat, hogy az élet különböző területein, például a munkahelyen, a közlekedés során, vagy akár pénzügyeik intézése közben milyen magatartást tanúsítanak. Kiemelkedő szerepe van ebben a tevékenységben az ország szerte elhelyezett 200.000.000 térfigyelő kamerának, amelyek kis túlzással a lakosok minden lépését figyelemmel követik.
A rendszer alapvetően A/B/C/D kategóriákra osztja az embereket, amelyek egyes esetekben további alcsoportokra bomlanak. A besorolás alapját lényegében az képezi, hogy az adott személy mennyire folytat a Kínai Kommunista Pártnak tetsző életet. Az „A” kategóriába 960 ponttól kvalifikálhatják magukat az állampolgárok, és erről a kategóriáról mondható el egyedüliként, hogy az ide való tartozás kizárólag előnyökkel jár, mivel a 960 pontot elérők, valamint gyermekeik prioritást élveznek az egészségügy és az oktatás terén. A „B” kategóriába tartozó, 850-959 ponttal rendelkező személyek helyzete már egy fokkal komplikáltabb, ugyanis ők időnkénti látogatásokra számíthatnak a Kommunista Párt embereitől, akik informálják őket afelől, hogyan szerezhetnek több kreditet és léphetnek fel az „A” kategóriába. A felsőbb kategóriába történő kvalifikáció azonban ennyire nem egyszerű, mert a személy két éven át nem léphet „B”-ből az „A” kategóriába.
Igen szigorú szankcióval először a „C” kategóriába tartozók találkozhatnak, akik 600-849 társadalmi kredittel rendelkeznek. Ezek a személyek adatai, valamint kihágásai ugyanis felkerülnek egy olyan listára, amely a kormány hivatalnokai számára hozzáférhető, azonban nem teljesen nyilvános. A „C” kategóriából 3 éven keresztül nem lehetséges a „B” kategóriába történő feljebb lépés. A legalacsonyabb kategória a „D”, ahová a 0-599 kredittel rendelkező személyek kerülnek. A rendszer ezt az alacsony kreditszámot igen erőteljes következményekkel illeti, tekintve, hogy az ilyen egyének állami támogatásai bármikor megszüntethetőek, ezen felül ezek a személyek felkerülnek egy teljesen nyilvános listára is. Az ebbe a kategóriába esők elveszíthetik tudományos fokozatukat, munkahelyüket, továbbá nem kaphatnak hitelt. Ebből a kategóriából 5 éven keresztül nem lehet felkerülni a „C” kategóriába.
A társadalmi kreditrendszer dinamikus működésű, tehát az állampolgárok bármikor kaphatnak, ám veszíthetnek is krediteket. Pontokat kapnak a személyek például akkor, ha bejelentik a mások által tanúsított jogellenes magatartást, vagy ha segítséget nyújtanak a hatóságoknak bűnelkövetők elfogásához. Levonás jár azonban a chat formájában történő kormányellenes üzenet továbbításáért, vagy az engedély nélküli lakóhelyfelújításért.
A kínai társadalmi kreditrendszer méltán prezentálja azt, milyen veszélyekkel is járhat a XXI. század fejlett technológiája akkor, ha nem a megfelelő célok megvalósítására szentelik azokat.