Mindenki ismeri, mégis sokak számára ismeretlen az eredete és rendkívül izgalmas története. Magyarország egyik legrégebbi, egészen államalapítónk, Szent István koráig visszanyúló jelképe a Szent Korona. De miért is övezi ilyen misztikum és ekkora tisztelet?
A korona misztikumához hozzájárul, hogy eredetét homály fedi. Egyes források szerint egyszerre, mások szerint a két különálló rész későbbi összeillesztésével keletkezett. Az alsó abroncsot corona graecának nevezik, a felső keresztpántokat corona latinaként emlegetik a források, a neveket a rajtuk található feliratokról kapták. Valószínű, hogy III. Béla uralkodásának idején illesztették össze a két részt, ezzel vált valódi koronázási ékszerré. A tetején lévő kereszt egy sérülés következtében görbülhetett el.
Már az Árpád-házi királyok idején is a mindenkori magyar királyság legitimitását képviselte. A vegyesházi királyok uralkodásának idején nyerte el azt a jelentőségét, hogy ha a királyt nem a Szent Koronával koronázták, a nép nem volt hajlandó elfogadni uralkodóként. Különféle trónviszályok idején gyakran külföldre szállították a koronázási ékszert. Először 1205-ben hagyta el a Magyar Királyság területét, és utolsó hazatéréséig, 1978-ig összesen 135 évig volt külföldön. Meghatározó legitimációs szerepét bizonyítja, hogy tizenegyből hétszer koronázásra tért haza. Legtovább több mint 50 évig volt külföldön, II. Mátyás 1608. évi megkoronázása előtt.
Mohács után, Buda elfoglalásával a korona a szultán kezébe került, aki Erdélyben őriztette. 1551-ben I. Ferdinánd birtokába jutott, és egy megállapodás szerint a pozsonyi várban kellett volna őrizni, ez azonban nem sokáig állt fenn, ugyanis hamarosan Bécsbe, majd Csehországba szállították, ahol egészen 1608-ig őrizték.
Az egyik történelmünkben legjobban hangsúlyozott visszaszerzés Hunyadi Mátyás nevéhez köthető. 1463-ban a bécsújhelyi békében 80 000 aranyforintért vásárolta vissza a koronát, amely akkoriban a királyság bevételének közel harmadát tette ki.
A szovjet front előre nyomulása miatt a koronát a budai királyi várból nyugatra - előbb Veszprémbe, Kőszegre, majd Ausztriába - szállították. 1945 áprilisában Salzburg mellett egy benzines hordóban elásták, ahol az amerikai hadsereg júliusban megtalálta és az USA-ba szállította. 1978. évi visszaszolgáltatása a Kádár-rendszer nyugati legitimációját jelentette, Jimmy Carter elnök azonban szigorú feltételhez kötötte az átadást, eszerint a népnek és nem az államhatalomnak szolgáltatják át a koronázási ékszert. Ekkor került a Magyar Nemzeti Múzeumba, majd 2000 óta az Országházban tekinthető meg.
A koronát övező misztikum a Szent Korona-tan. Eszerint a Korona egy élő jogi személy, a Korona országainak (Magyarország, Erdély, Szlavónia, Horvátország, Dalmácia) legmagasabb közjogi méltósága. Hatalomátruházás elve szerint a nemesség ruházza át a Szent Koronára a hatalmát, amely a koronázás által száll az uralkodóra, aki a Szent Korona nevében jogosult a nemesi jogok kiosztására.
A Német-római Birodalom császári koronája az egyetlen, amely a magyar Szent Koronával közel egyidős, és a mai napig fennmaradt. Az utóbbi mégis nagyobb jelentőséggel bír, ugyanis Európa egyik legrégebbi koronája az egyik legrégebbi államisággal rendelkező országában, a magyar államiság és a jogfolytonosság jelképe.
