Általában amikor sorozatgyilkosokról hallunk, az a feltevésünk van, hogy ilyen csak más országokban történhet meg. Ha mégis ilyen borzalomra kerülne sor hazánkban, akkor biztosan nem egy olyan településen, amelyet jól ismerünk. Bennem ezek az állítások akkor cáfolódtak meg, amikor gimnáziumom mellett elkezdték forgatni A martfűi rém című filmet, amelyet egy igaz történet inspirált. A „martfűi rémként” elhíresült Kovács Péter 1957. és 1967. között hat nőt támadott meg, ebből négynek az életét is kioltotta. Ezek az bűntettek Szolnoktól körülbelül 20 kilométerre eső Martfűn és környékén történtek.
Ki is volt a „martfűi rém”?
Kovács Péter 1934-ben született Szolnokon, és családjával Tiszaföldváron telepedett le. Az iskolák elvégzését követően sokáig még a családi házban maradt, hogy édesanyját támogassa. Miután katonai szolgálata letelt, a környéken többféle munkát is elvállalt, munkáltatói mindig készségesnek, lelkiismeretesnek és munkatárasaival jó viszonyt ápoló embernek írták le. 1962-ben megházasodott, családot alapított és a felesége első házasságból származó fiát is nevelése alá vette. A látszólag tisztes polgár férfi utóbb felvázolt jellemrajzának vizsgálata során viszont a nyomozóhatóság azt fedezte fel, hogy a férfi jellemét a gyermekkorában elszenvedett nemi erőszak súlyosan befolyásolta, negatív befolyással volt szexuális fejlődésére.
Miért is tartott tíz évbe, hogy letartóztassák?
Az első gyilkosságot 1957. július 23-án fedezték fel. Egy vízelvezető árokban találtak rá az előző nap meggyilkolt Szegedi Margit holttestére. A lány fejét betörték, testén fojtogatás és nemi erőszak nyomait fedezte fel az orvosszakértő, de halálának oka a vízbefulladás volt. A haláleset rettegést keltett a lakosságban, így a rendőrség a lehető leggyorsabban eredményre akart jutni. Szegedi Margit munkatársát és udvarlóját, Kirják Jánost gyorsan letartóztatták. A férfi alibije nem lett igazolva és hosszas vallatás után végül beismerte a bűncselekményt. A Szolnok Megyei Bíróság ítéletében halálra ítélte, viszont a Legfőbb Bíróság ezt végül életfogytiglan börtönbüntetésre csökkentette. A büntetését még abban az évben, a szegedi Csillagbörtönben kezdte meg. Az igazi gyilkos pedig öt évig lapult.
Hasonló ügyekben a rendőrség érdemleges nyomozást egészen 1967-ig nem kezdett. Kovács Péter ekkorra már további két ember halálát okozta, két támadása viszont nem járt sikerrel. Az újabb négy esetben és Szegedi Margit ügyében voltak hasonlóságok: mindnél fejre mért ütéssel kezdődött a támadás és levetkőztetve, vagy tépett ruházatban találták meg az áldozatokat. A mezítelen holttesteket minden esetben vízből húzták ki, a halál oka fulladás volt, ez vagy a védekezésre képtelen állapot vagy az elkövető keze által következett be. A halálesetek öngyilkosságnak lettek nyilvánítva, még akkor is, amikor az áldozat szájába melltartó volt tömve. Végül 1967. hozta meg a fordulatot az ügyben. A Kőrös ekkor egy megcsonkított női tetemet vetett a partra. A test Szekeres Károlynéé volt, aki a martfűi cipőgyárban dolgozott, ugyan úgy, mint az első áldozat, Szegedi Margit. A holttest vizsgálata során kiderült, hogy megfojtották, a körmei alatt pedig üvegszilánkokat találtak. Tanúvallomásokból kiderült a bűncselekmény helyszíne is, amely az öcsödi közúti híd volt. A hídon vérfoltokat, üvegszilánkokat, a korláton zsírszövet maradványt fedeztek fel. Biztos volt, hogy gyilkosság történt. Szerencsére a nyomozók között akadtak, akik emlékeztek korábbi hasonló estekre is. Szegedi Margit ügyét viszont még ekkor sem vették elő ismét, mert abban a hiszemben voltak, hogy annak elkövetője éppen a börtönbüntetését tölti.
Kezdetben még csak az egyik kéjgyilkosság és a két kísérlet összefüggéseit kezdték el vizsgálni. Ekkor merült fel Kovács Péter neve ismét (korábban az egyik „öngyilkos” nő esetében már kihallgatták egyszer). Ebben az időben a cipőgyárban dolgozott, nyergesvontatót vezetett. A gyilkosság előtti napon véletlen az autóval nekihajtott a kapuba kifeszített láncnak, amely következtében betört az egyik ablaka. Az üvegszilánkok összevetésekor megállapították, hogy a tetthelyen is ugyan azt az üveget találták meg, és Kovács ruháján is volt belőle. A gyanúsított sógora is vallomást tett már ekkor. Elmondta, hogy a gyilkosság estéjén együtt voltak a kocsmában Szekeres Károlynéval. Az este végeztével Kovács őt hazavitte és ígéretet tett, hogy az asszonyt is hazafuvarozza.
Nyolc héttel az utolsó gyilkosság után a rendőrség őrizetbe vette Kovács Pétert. A kihallgatások során a gyanúsított megtört. Sorban négy gyilkosságot és kettő támadást ismert be. Az áldozatok között szerepelt Szegedi Margit is, az első áldozat. Az ellene elkövetett szörnyűség oka, mint később kiderült, egy argentin mozifilm volt. A film egyik jelentében egy férfi erőszakoskodott egy nővel, ez a részlet pedig olyan erős hatást váltott ki az elkövetőből, hogy elhatározta, ő is valami hasonlót fog tenni. Miközben hazafelé tartott biciklin, meglátta Szegedi Margitot, akinek ezzel megpecsételődött a sorsa.
Kovács Pétert az orvosszakértők beszámíthatónak találták, a bíróság pedig halálbüntetést szabott ki rá. 1968. december 1-jén hajtották végre az ítéletet akasztással. Közben pedig a tévesen elítélt Kirják János kiszabadult a börtönből és hazaköltözött Tiszaföldvárra.
