„Igen, hív egy gyöngyhajú lány, álmodtam vagy igaz talán?”
Feltehetően kevés magyar ember akad, aki a fenti mondatot elolvasva nem dúdolja magában a jól ismert dallamot. A 2013-as évnek és Amerika egyik leghíresebb rapperének köszönhetően azonban a dal – vagy legalábbis egy részlete – világszerte is ismertté vált.
A Gyöngyhajú lány az Omega együttes 1969-ben kiadott alkotása, pár éve „ünnepelte” 60. születésnapját. Megírása döcögősen indult, a zenekar ének-és dalszerzője, Presser Gábor eleinte nem hitt a sikerében, de 1 évvel azután, hogy a zongorán megszületett, a Gyöngyhajú lány kisebb-nagyobb átdolgozások után felkerült a Tízezer lépés nevű albumra. A magyar közönség azóta is töretlenül szereti és énekli, a 2010-es években pedig hirtelen a magyar sajtó is felfigyelt rá.
Kanye West New Slaves című dalába belehallgatva, nem venni észre semmi szokatlant, ami a rapper és hip-hop előadó stílusától eltérne, egészen addig amíg az utolsó másfél perc el nem kezdődik. Kanye 85 másodpercet emelt át a Gyöngyhajú lányból, ami a dal több mint 1/3-át teszi ki, szólamnak pedig Frank Ocean hangját hallhatjuk.
Presser még a megjelenés évében felvette a kapcsolatot West menedzsmentjével a szerzői jogsértés miatt, de az ügyet csak 2016-ban sikerült rendezni. Presser eredetileg pert indított, ahol 2,5 millió dollárt követelt, végül azonban peren kívül, egy zárt megállapodás keretében zárult le a jogvita. A szerzői jogsértés tagadhatatlan, de pontosan mi sérült a felhasználás során? Miért hallható a mai napig Kanye West dalában a Gyöngyhajú lány, miért nem voltak súlyosabb következményei a jogsértésnek?
A szerzői jog feladata az alkotók, illetve az alkotók szellemi termékeinek, azaz alkotásainak védelme és ezen művek felhasználásainak szabályozása. A zene, dal, dallam, a művészeti alkotások csoportjába tartozik és könnyedén megállítható, hogy az a kategória, amely leggyakrabban esik jogtalan felhasználások áldozatául. Az alkotások egyéni, eredeti jellege az, ami által érdemesek lesznek szerzői jogi jogvédelemre.
Jelen esetben a plágium egy alfajáról, a „sampling”-ről beszélhetünk. Röviden a definíció annyit tesz, hogy egy már meglévő zeneszám eredeti hangfelvételének valamely részletét egy új számba építik be. Mivel az eredeti felvétellel dolgoznak, a magyar jog szerint nem csak az előadótól, de a kiadótól is engedélyt kell kérni.
Mivel az ügy zárt megállapodással végződött a bennünk felmerülő kérdésekre csak találgatásokkal lehet választ adni. Az amerikai és magyar jog az engedélykérés szempontjából nem különbözik, de köztudott tény, hogy egyes „csillagok” által elkövetett bűncselekmények tárgyalásai hosszú hónapokig, vagy akár évekig is eltarthatnak. Az idő érték, nem mellesleg a perköltségre fordított pénz is, ráadásul egy magyar zeneszerzőnek, aki szeretné a dala iránti tiszteletet megőrizni, a nyilvános csatározás nem éri meg.
Tagadhatatlan, hogy a Gyöngyhajú lány elterjedtebbé vált a plágium által, az embereknek az amerikai „feldolgozásban” is a kedvencükké vált, de számunkra, magyaroknak ez egy keserédes népszerűség. Szomorú, hogy néhány közszereplő hatalma megengedi az olyan cselekedetek elsimítását is, amelyekről erezzük, hogy morálisan nem helyesek. Mi, a zene élvezői azonban nem tehetünk mást ez ügyben, csak hallgathatjuk és szerethetjük továbbra is a Gyöngyhajú lányt, reménykedve, hogy egy nap talán felkerül a hungarikumok, vagy a nemzeti értékek közé, hogy megkapja azt a tiszteletet, amit megérdemel.
