Bizonyára mindannyian találkoztunk már a címben szereplő kifejezésekkel. A Kedves Olvasók közül remélhetőleg senki sem a saját bőrén tapasztalta, de kedvenc filmjeinkben, sorozatainkban minden valószínűség szerint hallottuk őket. Biztosan előttünk van egy-egy jelenet, amikor a bíró egy hollywood-i mozijelenetben határozott kalapácscsapás után kimondja: „A vádlottat húsz év fegyházbüntetésre ítélem!” Itt merülhet fel a kérdés: Miért fegyház? Egyáltalán mi az a fegyház?
A köznyelvben a büntetés-végrehajtási intézeteket általában összefoglaló néven börtönnek szoktuk nevezni. Pedig érdemes tudni, hogy szabadságvesztés esetén ez csak a három fokozat egyike, ugyanis a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 35. § 1. bekezdése szerint: „ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, annak végrehajtását fogházban, börtönben vagy fegyházban rendeli végrehajtani.” Azt, hogy ki melyikbe kerül, a bíróság szabja ki az ítélethozatalkor, illetve a büntető törvénykönyv szabályozza.
A három szint között lényeges különbségeket tudunk felfedezni. Egyrészt abban térnek el, hogy másként szabályozzák az elítélt feltételes szabadlábra helyezését. Ez azt jelenti, hogy a kiszabott büntetés enyhébb fokozat esetében rövidebb idejű lehet. Ezen kívül változhat még az adott személy mindennapi élete is. Itt gondolhatunk például a felügyelet szigorára vagy intézeten kívüli munkalehetőségre.
A három közül a legenyhébb fokozat a fogház. Ide a vétség miatt kiszabott büntetést letöltők kerülnek. Erről így rendelkezik a Btk.: 37. § (1): „A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fogház, ha azt vétség miatt szabták ki, kivéve, ha az elítélt visszaeső.” A vétség azokra a bűncselekményekre vonatkozik, amelyek nem járnak 2 évnél több letöltendő szabadságvesztéssel, vagy amelyeket nem szándékosan követtek el. Fogház esetén a feltételes szabadlábra bocsátás a büntetés kétharmadának eltelte után történhet meg. Ide kerül például az a személy, aki nem fizette a gyerektartást. De fogházban találhatjuk azokat is, akiknek közmunka helyébe lépően kell szabadságvesztést letölteniük. Ezen a fokozaton az elítéltek még kevésbé szigorú ellenőrzés alatt állnak. Nincs túlságosan lekorlátozva a mindennapi életük. Az intézet területén például szabadon járhatnak, szabadidejüket azzal töltik, amivel akarják, persze a lehetőségekhez mérten.
Létránk következő fokán a börtön áll. Az előzőhöz képest a leglényegesebb változás, hogy nem a vétséget, hanem a bűntettet elkövetők részesülnek börtönbüntetésben. A Btk. 37. § (2) a) szerint: „A szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozata börtön, ha azt bűntett miatt szabták ki.” A bűntettek közé sorolhatjuk a szándékos bűncselekményeket, amelyekre 2 évnél hosszabb szabadságvesztés szabható ki. Börtön járhat például súlyos testi sértésért. Különös esetben vétség elkövetése után is ítélhető valaki börtönbüntetésre, méghozzá, ha az a bizonyos valaki visszaesőnek számít. A Btk 37. § (2) b) szerint: „A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata börtön, ha azt vétség miatt szabták ki, és az elítélt visszaeső.” A fogházhoz képest itt a mindennapi élet már sokkal korlátozottabb. Szigorú felügyelet jellemző, és a rabok csak kijelölt területen belül mozoghatnak.
A legszigorúbb szint kizárásos alapon pedig a fegyház. Itt már a legveszélyesebb bűnözök töltik a szabadságvesztésüket. Kiszabásának eseteit a Btk. 37. § (3) szabályozza. Ebbe a csoportba tartozik természetesen az emberölés, szexuális erőszak egyes esetei, vagy a hazaárulás, de a számtalan fegyházzal büntetendő cselekménynek szinte csak a gonosz fantázia szab határt. Az itteni elítéltek hétköznapjai mereven korlátozva vannak. Szinte állandóan el vannak zárva a külvilágtól, és az intézeten belül is engedéllyel járhatnak, őrök mellett. A fegyházbüntetés sokkal összetettebb az eddigieknél.
