Kedves Olvasó!
Ha kezedben tartod ezt az újságot, az azt jelenti, hogy csupán néhány hete felvételt nyertél a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karára. Kérlek, állj meg egy pillanatra és veregesd meg a saját válladat, hiszen kemény munka gyümölcse érett most be, légy nagyon büszke magadra!
Mindenekelőtt engedd meg, hogy bemutatkozzak, mivel sajnos személyesen nem biztos, hogy lesz majd lehetőségünk megismerkedni. Brazda Zsombor Zsolt vagyok és idén nyáron szereztem jogász szakon diplomát az Egyetemen, valamint igen hosszú ideig én voltam az Ítélet főszerkesztő-helyettese. Jelenleg az utolsó cikkemet olvasod, amiből kiderül, miért is több a Pázmány, mint bármelyik másik egyetem.
Jól emlékszem a napra, amikor 2019 őszén megérkeztem az Egyetemre. Rendkívül izgatott voltam, azonban ehhez némi félelem is társult, hiszen elképzelésem sem volt arról, hogy mire számítsak. Hamar fény derült azonban arra, hogy van egy olyan faktor, ami rendkívüli módon megkönnyíti majd az előttem álló éveket, ez pedig nem volt más, mint a közösség. Ahogyan azt majd Te magad is tapasztalni fogod a későbbiekben, a Pázmány egy rendkívül családias hely. Biztos vagyok benne, hogy az első pár hétben már szert fogsz tenni néhány olyan ismerősre, akik aztán fokozatosan rendkívül lényeges és meghatározó személyeivé válnak majd az életednek. Olyan kapcsolatokat építhetsz ki, amelyekkel az egyébként korántsem egyszerű képzés is egy vidám, élményekben gazdag kihívás lesz majd. Öt év elteltével azt gondolom, hogy sokszor az Egyetemen szerzett barátságok adtak ahhoz erőt, hogy egy vizsgához még egyszer nekifussak, és végsősoron ahhoz is, hogy befejezzem a tanulmányaimat.
Ha adhatok egy tanácsot, akkor az az, hogy ami jó, az általában nem egyszerű. Ne kerteljünk tovább, Te még csupán sejted, én pedig már tudom, hogy nem könnyű ösvényre léptél rá, amikor leadtad az egyetemi jelentkezésedet. Igen, valóban sokat kell majd tanulni, igen, valószínűleg lesz olyan számonkérés, ami nem első alkalommal fog sikerülni, azonban, mint ahogyan azt már említettem, a közösség egészen biztosan fel fog emelni ezekben a pillanatokban, és segít majd abban, hogy tovább tudj haladni.
Amit mindenképpen javaslok még, hogy csatlakozz valamelyik hallgatói szervezethez. Ez sokat hozzátesz magához az élményhez is, valamint itt is könnyen remek barátokra tud szert tenni az ember, nem mellesleg a szakmai fejlődés is garantált. Ha szeretsz vagy még csak szeretnél írni, mindenképpen jelentkezz az Ítélet szerkesztőségébe, garantálom, hogy nem fogod megbánni.
Biztosan elgondolkodtál már azon a cikk olvasása közben, hogy miért „A kör” címet adtam ennek az írásnak. Úgy vélem, a kör remek szimbóluma egyrészt magának a közösségnek, másrészt pedig annak, hogy ahol a Te utad elkezdődik, az enyém most véget ér, és ez így van rendjén, a kör ezt a metszéspontot és ezt a teljességet is megtestesíti.
Remélem, hogy sikerekben, barátságokban, élményekben gazdag esztendők várnak most Rád, őszintén kívánom, hogy a diplomád átvételekor ugyanúgy az legyen az érzésed, hogy ezek voltak eddigi életed legszebb évei, mint ahogy az nekem is volt.
Végezetül szeretnék egy pillanatra „kiszólni” a jelenlegi pázmányos közösséghez. Köszönöm, hogy életem legmeghatározóbb éveit tölthettem el a Szentkirályi utca 28. szám alatt, hogy rengeteget tanulhattam és nem mindig csak olyan tudást szerezhettem meg, amely könyvekben szerepel. Köszönöm oktatóim munkáját, akik biztos alapokat adtak ahhoz, hogy erős várat tudjak építeni. Köszönöm hallgatótársaimnak, akik értelmet adtak ezeknek az éveknek. Végül pedig nagyon köszönöm az Ítéletnek, hogy négy éven keresztül lehetőséget biztosítottak arra, hogy kiélhessem a kreativitásomat, végtelenül hálás vagyok Nektek. Köszönöm, hogy részese lehettem!
