Már régóta tervben volt, hogy külföldön is folytassam tanulmányaimat, így különösen örültem, amikor elnyertem a 2023/2024-es évre meghirdetett Erasmus pályázatot. Az őszi félévemet Ausztriában, Salzburgban tölthettem el.
Kint a tanév októberben indult, szeptemberben orientációs napok voltak. Ezt nagyon élveztem, hiszen egy olyan közegbe kerültem, ahol olyan emberekkel találkozhattam, akik ugyanolyan cipőben jártak, mint én. Már az első napokban kialakultak tehát ismeretségek, terveztük, mi mindent fogunk csinálni ebben a félévben. Azonnal magával ragadott a város, amint bejártam a kis utcákat és beszélgettem a helyiekkel. Tudtam, hogy Salzburg Európa egyik kulturális központja, Mozart szülővárosa, ez a későbbiekben is sokszor megmutatkozott a programok tekintetében. Számos lehetőségünk volt eljutni hangversenyekre, jazz-fesztiválra vagy kiállításokra. Személyes kedvencem volt az éppen akkor tartott Oktoberfest, amiről a német-osztrák régió híres. Az asztalokon táncoló, éneklő lakosok, helyi ételek egy másik életbe rántottak át rögtön az első napokban.
A legszorosabb kapcsolatom 5 személlyel alakult ki, 3 lánnyal Finnországból, Hollandiából és Svédországból, illetve 2 német sráccal. Az egész október, november a programokról szólt. A helyi diákszervezet köszöntő bulijával kezdődött minden, ezután napról-napra jártuk be a várost és a környező helyeket, tavakat, hegyeket. Erősen ajánlom Salzburgot azoknak, akik szeretnek kirándulni, hiszen az egész régiót az Alpok veszi körbe, rövid vonatúttal juthatunk el a legszebb csúcsokra vagy tengerszemekhez.
Sőt, mi Prágába is ellátogattunk pár napra november elején. Viszonylag olcsón lehet foglalni vonatjegyet és csupán 6-7 órás útról van szó. Legtöbbünk már járt ott, mégis ez az alkalom más volt, együtt fedeztük fel újra a helyeket és buliztunk Prága leghíresebb szórakozóhelyein.
Ezzel egyidejűleg beindult az egyetem is. 4 tárgyat vettem fel, hogy teljesítsem a kreditszámot, azonban ügyeltem arra, hogy olyanok legyenek, amelyek nem feltétlenül vannak a Pázmányon. De természetesen sok időm maradt felfedezni a várost, számos programon résztvenni a többiekkel. Eljártunk rendszeresen a helyi tavakhoz (Salzachsee), ahol a jó idő miatt még fürdeni is tudtunk. A röplabda meccsek, beszélgetések során mindenkivel váltottam pár szót, mit tanulnak, honnan jöttek és mi a céljuk a jövőre nézve. Elképesztően jó hangulat volt, az érzés, hogy egy idegen országban, idegen emberekkel, de mégis, mintha valami összetartana minket.
Január már a búcsúzásról szólt, a téli szünet után visszatérve megpróbáltunk még, minél több programot besűríteni, időt együtt tölteni. Tudatosult bennünk, hogy a már kialakult napi rutinok, kávézások, közös tanulások nem lesznek többé. Ugyanakkor mosollyal tekintek vissza az Erasmusos időszakomra, hiszen rengeteg embert ismertem meg, akikkel most is tartom a kapcsolatot és tartani is fogom. Már elkezdtük szervezni a találkozásokat a nyáron, hogy felfedezhessük egymás lakóhelyeit és újra időt tölthessünk el együtt. Bárki, aki gondolkodik megpályázni az Erasmus-t, csak bátorítani tudom, hiszen egyszeri és megismételhetetlen lehetőség, tapasztalat!
