Világszerte számtalan elképesztő és bizarr jelenségről számoltak már be az egészségügyben dolgozók, de vannak olyanok, amelyek még ezek között is különösen sokkolónak számítanak. Az utóbbiak közé tartozik Gloria Ramirez esete. A „mérgező hölgy” halálát övező homály immáron több, mint 30 éve szolgáltat beszédtémát orvosi és civil körökben egyaránt.
1994. február 19-én Gloria Cecilia Ramirezt félig eszméletlenül szállították be a mentők a Kalifornia állambeli Riverside General Hospital-be. A 31 éves, 2 gyermekes anya negyedik stádiumban lévő méhnyakrákkal küzdött, amely előbb vese-, majd szívleállást okozott. Az orvosok hiába küzdöttek az életéért, nem tudták megmenteni: este 9 óra körül, mindösszesen háromnegyed órával a kórházba érkezése után állapították meg a halál beálltát.
A beteg ellátása közben azonban több szokatlan dolog is történt. Amikor Susan Kane, az egyik nővér tűt szúrt Gloria karjába, hogy vért vegyen tőle, erős, ammónia-szerű szag csapta meg az orrát. Maureen Welch, légzésterapeuta szerint „[a vérének] »avas« szaga volt, olyan, mint a kemoterápián átesett pácienseké.” A jelenlévő rezidens, Julie Gorchynski, és a sürgősségi osztály osztályvezető főorvosa, dr. Humberto Ochoa nemcsak, hogy megerősítették az ammóniaszagot, de sárgás színű darabkákról számoltak be a beteg vérében.
Nem sokkal azután, hogy ezeket a felfedezéseket megtették, felgyorsultak az események. Először Susan Kane, majd Julie Gorchynski, nem sokkal később pedig Maureen Welch is elájult. Kivitték a teremből és ellátták őket, majd az osztály teljes személyzetét is evakuálták. Kint le kellett venniük a ruháikat, majd ezeket vegyvédelmi zsákokba helyezték. Összesen 5 dolgozót kellett kórházban ápolni a történtek után, közülük Julie Gorchynski produkálta a legsúlyosabb mérgezésszerű tüneteket; őt 2 hétig kezelték az intenzív osztályon.
Mindeközben a másodlagos traumatológiai csoport – már teljes vegyvédelmi felszerelésben – visszament az ekkor még életben lévő Gloriához. Szívmasszázst végeztek rajta, de nem sokkal később elhunyt. Ezek után a holttestet biztonsági okokból többrétegű hullazsákba helyezték, és a hullaház egy teljesen elkülönített részébe szállították. Közben egy kifejezetten ilyen vészhelyzetekre kiképzett csapat átvizsgálta a teljes sürgősségit veszélyes anyagmaradványok után kutatva, de nem találtak semmit.
A rendkívül gyors, mindösszesen 90 percig tartó boncolás során semmi rendelleneset nem állapítottak meg. A patológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a halál oka egyértelműen a rák volt, amely előbb veseleálláshoz vezetett, ez pedig szívleállást okozott. A halottkém azonban nem elégedett meg ezzel a válasszal, ugyanis ekkorra a sajtó is „felkapta” az esetet, így óriási nyomás alá került. Mindenkit bevont a vizsgálatba: a kórházat, a személyzetet, és természetesen a Ramirez családot is, utóbbiaknak azonban nem volt tudomásuk arról, hogy Gloria bármilyen olyan anyagot fogyasztott volna, amely kiválthatott volna ilyen mérgező hatást.
Végül a megyei egészségügyi osztály egy tudósokból álló, kétfős csapatot bízott meg további vizsgálatok lefolytatásával. Ők végül egy lehetséges megoldásra jutottak: mind a 23, Gloria Ramirez-zel egy helyiségben tartózkodó személyen tömeghisztéria tünetei jelentkeztek. Erre válaszul a megbetegedett dolgozók közül többen is rágalmazás miatt beperelték a kórházat, a két tudóst, és a megyei egészségügyi hivatalt is.
Ezután a halottkém egy külsős laboratóriumhoz fordult. A Lawrence Livermore National Laboratory tudósai egy teljesen új felfedezést tettek: a Gloria Ramirez-től vett mintákban nyomokban dimetil-szulfoxidot (DMSO) találtak. (Ezt az önmagában emberre nézve teljesen ártalmatlan vegyületet a gyógyszeriparban elsősorban fájdalomcsillapításra használják.) Ezek alapján a laboratórium vezetője az alábbi következtetésre jutott: Gloria Ramirez feltehetően „önkezelte” magát, és dimetil-szulfoxidot szedett a fájdalmai miatt. Amikor azonban azon a végzetes éjszakán kihívták hozzá a mentőket, az ellátása során kapott oxigén reakcióba léphetett a szervezetében lévő DMSO-val, és először – szintén ártalmatlan - dimetil-szulfonná (MSM), majd halálosan mérgező metil-aminná alakult át.
Erről a teóriáról összességében elmondható, hogy - bár végül is bekerült a halottkém hivatalos jelentésébe – kevesebben voltak, akik egyetértettek vele, mint akik nem. Egyrészt azért, mert a Ramirez család váltig állította, hogy Gloria nem szedett semmi ilyesmit, másrészt pedig azért, mert a hozzáértők szerint képtelenség, hogy a kórház által használt oxigén kiváltson ilyen mértékű reakciót. Nem mellesleg DMSO amúgy is jelen van a legtöbb ember szervezetében, mert gyakori összetevője a feldolgozott élelmiszereknek.
Létezik azonban egy másik teória. Eszerint mivel Riverside megye Amerika egyik legnagyobb metamfetamin-elosztópontja volt, így valószínűsíthető, hogy a dolgozók közül néhányan infúziós zsákokban metil-amint (mérgező, leginkább tisztítószerekhez használt vegyület, amely a metamfetamin egyik hozzávalója) csempésztek ki a kórházból, és az egyiket véletlenül felhasználták a beteg ellátása során.
Gloria Ramirez után egy gyászoló család és megannyi kérdőjel maradt: hiába a teóriák, a mai napig nincs konkrét válasz arra a kérdésre, hogy pontosan mi történt a halálakor jelenlévőkkel.
