Érdekel az újságírás? Szívesen írnál cikkeket, gyártanál interjúkat vagy készítenél podcastokat? Szeretnél egy klassz csapat tagja lenni, ahol azzal foglalkozhatsz, ami érdekel? 

Ha ezek igazak rád, nincs más dolgod, mint jelentkezni!

Küldj egy motivációs levelet és egy 2500-3000 karakteres cikket az itelet.blog@gmail.com e-mail címre! A cikk témája lehet irodalmi, történelmi, jogi vagy sporttal kapcsolatos is.

A jelentkezéseket október 1. éjfélig várjuk!

Ezt követően rövidesen felvesszük veled a kapcsolatot.

Sok sikert kíván az Ítélet szerkesztősége!

 „A bírónő ne miniszoknyában vagy sortban, a férfi pedig ne rövid ujjú ingben, nyakkendő nélkül ítélkezzen.”[1] Az alábbi cikk célja röviden ismertetni a tárgyalóteremben történő talárviselés egyes szabályait. Továbbá, pár mondat erejéig, a hallgatóságra vonatkozó egyes rendelkezések is ismertetésre kerülnek. 

Érvényes lehet egy olyan végrendelet, amelyet az örökhagyó klingon nyelven írt? Érdekes a kérdés, mivel a klingon nyelv nem összehasonlítható a hétköznapi, organikusan kialakult nyelvekkel, valamint az sem elhanyagolható szempont, hogy a klingon nyelvet közel sem beszélik vagy értik annyian, mint akár a magyar nyelvet. Cikkemben erre a kérdésre keresem a választ.

Fotó:https://eu.providencejournal.com/story/entertainment/events/2015/11/05/michael-dorn-wouldn-t-mind/33140205007/

Bárkivel megeshet, hogy egy olyan tárgy kerül hozzá, amiről nem sokat tud, csak annyit, hogy régi és akár értékes is lehet. Mivel használni már nem szeretné vagy nem tudná, ezért a legtöbb ember ebben a helyzetben megpróbálja eladni a tulajdonába került régiséget. Erre időnként akár egy tévéműsor keretei között is sor kerülhet, mint ahogyan ez a népszerű tévésorozatban, a Kincsvadászokban is látható. De vajon milyen jogszabályok vonatkoznak a műtárgyak adásvételére, létezik-e egyáltalán olyan jogi fogalom, hogy műtárgy, régiség? 

Egyetemi éveink alatt szerencsére rengeteg lehetőségünk van elfoglalni magunkat különböző hasznos időtöltésekkel, azonban mindenkinek vannak napjai, hetei, amikor nehezebb rávennie magát igazából bármire. A 21. század embere ilyenkor sokszor hagyatkozik okoseszközeinek használatára unaloműzés címszó alatt, azonban ez általában rövidtávon nyújt csak megoldást. Az unatkozással töltött időt ugyanakkor hasznosan is el lehet tölteni, bár csak akkor ha tudjuk, hogy ezt hogyan is tegyük. Mivel az unalom kétélű fegyver: segíthet nekünk, de tönkre is tehet. Mikor is kezeljük jól az unalmat? Cikkemben a teljesség igénye nélkül, erre igyekszem megtalálni a választ.

A modern slavery (modernkori rabszolgaság) fogalma egy Berlinben látott, modern rabszolgaság elleni tüntetést követően kezdett el mélyebben foglalkoztatni. A tüntetésen becslésem szerint, körülbelül nyolcvan-száz fő vett részt. Fekete ruházatuknak és nagyméretű transzparenseiknek köszönhetően, meglehetősen feltűnőek voltak kisebb létszámuk ellenére is, mégis rendezetten és békésen zajlott a demonstráció. A transzparensek mind figyelemfelkeltőek és meglehetősen informatívak voltak, illetve a résztvevők az arra járóknak, érdeklődőknek szórólapot is osztogattak. Minden kommunikáció, így a felszólalások, a feliratok, a szórólapok angol nyelvűek voltak, vélhetően azért, hogy mind a német, mind a németül nem beszélő berlini lakosok és a turisták számára is érthető legyen a demonstráció célja. Ezáltal minél szélesebb körben jusson el a demonstrálók mondanivalója. A szórólap nagyon átláthatóan volt megszerkesztve, több fontos adatot és rengeteg honlap, illetve közösségi média címet feltüntettek rajta, ahol további információk érhetők el a modern rabszolgaságról. 

Ahogyan az előző cikkünkben bemutatásra került, az őssejtek az orvostudomány egyik legígéretesebb területét jelentik. A tudomány fénysebességgel halad előre, a jog pedig próbálja utolérni – több-kevesebb sikerrel. Jelen cikkben utánajártunk, hogy milyen megoldást nyújt a magyar jog az őssejteket övező jogi és etikai dilemmákra; írásunkat pedig egy kapcsolódó eset bemutatásával zártuk.

Cikksorozatunk következő részében az őssejtek színes világát egy másik, az uniós jog szempontjából ismerhetjük meg. A tagállamok eltérő módon szabályozzák az őssejtkutatást: míg egyes országok támogatják az ezirányú törekvéseket, mások szinte teljesen tiltják az őssejtek kutatását. Létezik, létezhet-e egységes európai szabályozás, vagy az őssejtek jövője örökre a tagállamok kezében marad?

Egy lebénult beteg újra jár, egy cukorbetegnek többé nincs szüksége inzulinra, vagy egy szívrohamot szenvedett páciens szívizmai ismét teljesen egészségesek lesznek – mindez az őssejtekkel lehetséges lehet. Valóban forradalmasíthatják az őssejtek az orvostudományt, vagy csupán csillogó, ám fals reményekkel kecsegtető módszerről van szó?

Az egészségügyi ellátás során a betegek nem csupán páciensek, hanem jogokkal rendelkező természetes személyek. A beteg különböző jogosultságait az 1997. évi CLIV. egészségügyi törvény biztosítja, azáltal, hogy kilenc betegjogot nevesít, amelyek a kezelés alatti jogok érvényesítését, az ember autonómiájának elismerését, ezáltal az orvos-beteg közötti kapcsolat őszintébbé, bizalmasabbá és könnyebbé tételét szolgálják.