A környezetvédelem a 20. század második felében egyre nagyobb hangsúlyt kapott a nemzetközi politikában és jogban. A környezeti problémák globális jellege – mint a légszennyezés, a klímaváltozás vagy az ózonréteg elvékonyodása – világossá tette, hogy egyes államok önálló cselekvése nem lesz elegendő, hanem összehangolt, nemzetközi szintű közös fellépésre van szükség. E felismerés egyik legfontosabb jogi eredménye az 1987-ben elfogadott, és 1989-ben hatályba lépő Montreali jegyzőkönyv volt, amely az ózonréteget lebontó anyagokról szólt és amely a mai napig a legsikeresebb környezetvédelmi nemzetközi egyezménynek számít. Jelentősége nem csupán a konkrét környezeti eredményeiben, hanem a nemzetközi jog fejlődésére gyakorolt hatásában is megmutatkozik.









