A jóhírnévhez való jog és a becsületsértés témaköre

„Meg kell tanulnunk, hogy az életben nem az a fontos, hogy minél többet birtokoljunk, pedig a ma embere sajnos a legtöbbször ezt tekinti a céljának. Az emberi nagyság azon alapszik, hogy legyünk valakik. És úgy lehetünk valakik, hogy megfizetjük az árát, felajánlunk valamit áldozatul, valami olyasmit, ami gyakran szívünk legmélyén rejtőzködik.”

- II. János Pál

kk_1.jpg

A Polgári Törvénykönyvünk első könyvének első szakaszából kiderül, hogy a kódex a polgári jogi alanyok teljes egészét átfogja. Magánjogunk részterülete a személyek joga, ebben az esetben a „személy” kifejezés tartalmazza mind a természetes személyekre és a jogi személyekre vonatkozó joganyagot. Noha a Ptk. nem fogalmazza meg az emberi személy definícióját, mivel a jog számára érinthetetlen mivolta miatt nem is teheti ezt meg.

Az emberi lényeg a jog számára tulajdonképpen transzcendens, azaz hozzáférhetetlen” – Lábady Tamás

Viszont az emberi személy egyes aspektusait a jog már képes megragadni és szabályozni. A Ptk. az ember jogalanyiságát négy részre bontja fel.:

– jogképességre
– cselekvőképességre
– személyiségi jogra
– szerzői jog és iparjogvédelemre

A személyiségi jogok esetében érezhető különösen az, hogy az ember mennyire egy színes alany, hiszen a jogalkotó egy generálklauzulával próbálja védelmezni és a bírói gyakorlatra bízza annak kitöltését. Személyiségi jogok tartalmazzák magukban mind:

–  az általános védelmet
– egyes nevesített személyiségi jogokat
– személyiségi jogok megsértésének szankcióit

Személyiségi jogok esetén szembetűnő, hogy az több oldalról is védelmezve van, hiszen nem csak a magánjog nyújt neki oltalmat. Párhuzamosan gondoskodik róla az alkotmányjog és a büntetőjog is, azok sajátos eszközeivel. Személyiségi jogok esetében abszolút szerkezetű jogviszonnyal találjuk szemben magunkat, eszerint egy adott meghatározott jogosult jogait mindenki köteles tiszteletben tartani és harmadik személyeknek távol kell maradnia azok megsértésétől.

A Ptk. 2:43. § tartalmazza a nevesített személyiségi jogokat, itt láthatjuk melyek azok a mára már letisztult személyiségi jogok, amiket a jogalkalmazói gyakorlat külön említ.

– az élet és a testi épség és az egészség megsértése;
– a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése;
– a személy hátrányos megkülönböztetése;
– a becsület és a jóhírnévhez való jog
– a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése;
– a névviseléshez való jog megsértése
– a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése.

Tehát itt nem egy taxatív felsorolással találjuk szemben magunkat, hanem pusztán csak ezek fordulnak elő leginkább a gyakorlatban. A korábbi Ptk.-hoz képest bővült a felsorolás a magánszféra oltalmazásával, de ez már régebben is megtalálható volt a más országokban ill. nemzetközi egyezményekben (Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 17. cikke, Európai Emberi Jogi Egyezmény 8. cikk). Továbbiakban a kódex egyes személyiségi jogokról tartalmaz rendelkezéseket pl.: a becsület és a jóhírnévhez való jogról.

Magyarország Alaptörvényének IX. cikke tartalmazza a véleménynyilvánítás szabadságát, de ezzel egyidejűleg korlátot is állít, mivel az más ember méltóságát nem sértheti. Tehát a jó hírnév és a becsület egy alkotmányos alapjog és egyben a szólásszabadság korlátozását is jelenti, ezenkívül még az Európai Emberi Jogok Egyezmény 10. cikkének (2) bekezdése is elismeri ezeket a jogokat. Véleménynyilvánítás kiemelkedő szerephez jutott az Alkotmánybírósággal kapcsolatban. Viszont fontos, hogy ne gondoljuk azt, hogy csak kifejezetten a jó és magasztos megnyilvánulások élveznek oltalmat, mivel a véleményünket annak értéke és igazságtartalmára tekintet nélkül védi a jog, ebből következik az, hogy mind a káros, sértő mind a  kellemes, pozitív vélemény védelemben részesül. [30/1992. (V. 26.) AB határozat]

A becsület

blog_amp_defamation-law.jpg

A társadalmi megítéléssel kapcsolatos fogalom, azt mutatja meg, hogy a társadalom tagjai az adott személyt hogyan ítélik meg vagy éppen vélekednek róla. Fontos, hogy itt az egyén saját magáról és értékeiről alkotott kép a kiindulási pont, ami teljesen szubjektív, ebből az következik, hogy nehezen hozzáférhető a jog számára. De akkor mi is lehet a szerepe a jognak az emberi becsület védelmében?

Ptk. 2:45. § (1) „A becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás.” A becsület csorbítását számtalan módon ellehet követni, így nem is találunk a Ptk.-ban konkrét felsorolást, a jogalkotó  a „különös” jelzőt használja. Mindenestere az alábbi kritériumoknak meg kell felelni, hogy becsületsértést kövessünk el:

– Más személyre kell vonatkoznia a véleménynyilvánításnak (és nem tényállítás). Ez lehet ítélet, bírálat, kritika és mind szóban, írásban, mozdulat útján megvalósítható.

– Kifejezésmódjában indokolatlanul bántó legyen.  Mi minősül ennek? Azt mindig éppen az adott bírói gyakorlat határozza meg, a körülményeket figyelembe véve. A gyakorlatban az alábbi történések jelenhetnek meg: lekicsinylő, lealacsonyító, megszégyenítő, gyalázkodó. Pontosabban a közfelfogás a társadalomban kialakult kulturális érintkezési módnak nem megfelelő közlés sérthet becsületet. Fontos ebben a feltételben, hogy kifejezésében teljesen „indokolatlan” legyen, hiszen önmagában a bántó, elmarasztaló vélemény nem ad alapot a jogsérelemre.

– Társadalmi megítélésre hátrányosan hasson, enélkül sem állapítható meg jogsértés. De elegendő, ha alkalmas a hátrányos befolyásra, arra már viszont nincs szükség, hogy a hátrányos következmény meg is valósuljon.

A becsület megsértését a polgári jog mellett természetesen még a büntetőjog és a szabálysértési jog is szankcionálja. De itt el kell különítenünk a becsületérzetet és a büntetőjogilag védelemben részesített becsületet. Mivel az nem feltétlenül jelenti egyet a szubjektív érzett sérelem, a tényleges jogtárgysértéssel.

A jóhírnév védelme

Nagyban eltér a becsülettől a jóhírnév, mivel az már nem a személy belső értékeivel függ össze, hanem a külvilágban megjelenő cselekményekkel és az ezek alapján levont társadalmi megítélés a jó hírnév – tehát egy papírra leírt üzenet, amelyben két hallgató minősíti az éppen zajló előadást, csupán kritikus megnyilvánulás, ami nem sérti az eltűrhető bírálat kereteit és ezzel az előadó jóhírnevét sem. Sőt, már sokszor a jó hírnévnek kifejezetten gazdasági jelentősége is van ebből következően annak megsértése már az anyagiakban is kifejezhető.

Ptk. 2:45. § „(2) A jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel.”

A korábban leírtakhoz hasonlóan nézzük végig itt is milyen feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy jogsértést tudjunk megállapítani:

– Elengedhetetlen, hogy tényközlésről legyen szó.

– Ennek az adott személyre nézve sértőnek kell lennie – amely a bírói mérlegelésre van bízva és nem az egyén érzetére.

A tényközlés megvalósulhat:

(a) valótlan tény állításával

Fontos elhatárolnunk egymástól az értékítéletet a ténytől. Mivel a tény léte igazolható, míg az értékítéletnél ez nem minden esetben mondható el. Tehát, ha nem valósult meg a tényállítás, csak a becsülethez való jog sérthető  meg.

(b) valótlan tény híresztelésével

Pletykálás klasszikus esete, mikor nem a saját gondolatunkat közöljük, hanem a mástól származó tényeket adjuk tovább. Az pedig, hogy az elkövető személy tudott-e arról, hogy a tény valótlan vagy sem a jogsérelem szempontjából közömbös. Mint ahogy nem szükséges az sem, hogy szóban történjen elegendő csupán egy cikk linkjét üzenetben továbbítani.

(c) valós tény hamis színben való feltüntetésével

Ebben az esetben nem valótlan tény állításáról van szó, hanem éppen a valós tény torzításáról, részletek elhallgatásáról vagy éppen túlságos nyomatékosításával. 

 Ne maradj le hasonló tartalmakról,
kövess minket Facebook-on és Instagram-on!