A PPKE JÁK Hallgatói Lapjának blogja

A világűrjog, avagy a jövőnk egyik meghatározó jogága

Péczeli Kristóf

2019. február 21. - Ítélet

„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” – mondta még 1969-ben Neil Alden Armstrong. Amilyen nagy jelentőségű pillanatnak számított akkoriban a holdraszállás, hasonló jelentőséggel fog bírni a következő egy-két évtizedben a világűr felhasználásának szabályozása a jogban is, hiszen elég csak abba belegondolni, hogy mennyi magánszektori cég (SpaceX, Orion Span, Blue Origin stb.) van már jelen, akik nem kis lépéseket tesznek az űr meghódításáért. Éppen ez az az ok, ami miatt nem lehet legyinteni ezen jogterület hallatán, hiszen lehet, hogy a nem is olyan távoli jövőben, már egy sokkal előkelőbb helyet foglal el a jog világában.

space-law-e1506011303837.jpg

A világűrjog alapjai

A világűrjog a nemzetközi közjog egyik legújabb ága, melyet jelenleg még nem sok egyezmény szabályoz. A technika megjelenését követően megjelentek az alapvető jogi szabályozások, melyet leginkább a szokásjog formált. A világűr kezdetének meghatározása a magyar származású Kármán Tódor nevéhez köthető, aki 100 km magasságban határozta meg. Először 1967-ben sikerült ez ENSZ égisze alatt elfogadni egy egyezményt (Outer Space Treaty (OST)) mely az államok tevékenységét szabályozó elvekről a világűr kutatása és felhasználása terén, beleértve a Holdat és más égitesteket, amely a világűrjog alapelveit foglalja össze, emellett pedig kimondja, hogy az világűr mindenki által szabadon használható terület (res communis omnium usus). A használatnak békés célúnak kell lennie és összhangban kell lennie a nemzetközi joggal és az ENSZ alapokmányával. A szerződésnek eddig 107 állam tagja, 23 másik ország pedig aláírta, de nem ratifikálta.

A res communis omnium usus megtiltja a világűr bárki általi okkupálását, a rajtuk való tulajdonszerzést, függetlenül attól, hogy ki volt először az adott objektumon. Külön egyezmény rendelkezik az űrhajósok mentéséről, hazaküldéséről és az űrjárművek visszaszolgáltatásáról (1968), az űrkutatásokkal okozott károkért való állami felelősségről (1972), Az űrjárművek lajstromozásáról (1975) és Holdon és a Naprendszer egyéb égitestein végzett tevékenység szabályozásáról (1979).

Űrbányászat, űrturizmus

A kilencvenes évek és 2000-es évek eleje az űrszektor tekintetében mozgalmas időszak volt, ugyanis a magénszektor vállalatai közül többen, az üzleti lehetőséget látva elkezdtek befektetni az űrkutatásba és fejlesztésbe, ami egy meglehetősen profitáló ágazattá nőtte ki mára magát. Ezek az új típusú vállalatok nem mind ugyanabból a célból jöttek létre. Egyes vállalatok az űrturizmusban látják az erős pénzkereseti lehetőséget (pl.: a Jeff Bezos által létrehozott Blue Origin vagy éppen a Virgin Galactic), vannak viszont olyan vállalatok, amelyek az aszteroida bányászatba vágták a fejszéjüket, ezek közül kiemelendő a már valószínűleg sokak által ismert Elon Musk SpaceX vállalata is. A SpaceX kiemelkedik az összes ilyen típusú vállalat közül, hiszen terveik közt szerepel, hogy 2024-re embert juttassanak a Marsra.

A másik nagy ambícióval rendelkező vállalat a Deep Space Industries, aminek célja, hogy 2020-ban már kereskedelmi alapon kisbolygókon szeretnének nyersanyagot kitermelni, mely újabb kihívások elé, elvégre mi történik akkor, ha egyszerre több száz ilyen vállalkozás indulna útnak az űrbe, milyen hatással lenne rövid idő elteltével az égitestekre. Nemzetközi jogi szempontból ellentmondásokba ütközhetünk a tekintetben, hogy a jog megengedi-e jelenleg, hogy ilyen tevékenységeket hajtsanak végre a világűrben. A már korábban is említett OST világosan kimondja, hogy a világűr (beleértve a Holdat és más égitesteket) nem sajátítható ki és felelősség terheli az államokat az ott végzett tevékenységeikért, függetlenül attól, hogy ezt a tevékenységet kormányzati szervek vagy magánvállalkozások (az OST VI. cikke kimondja, hogy a nem állami intézmények tevékenysége az állam engedélyét és annak folyamatos felügyeletét igényli) végzik. Az I. cikk tartalmazza az megkülönböztetés tilalmát, mely engedi, hogy az összes állam a nemzetközi joggal összhangban a világűrt szabadon kutathatja és hogy az égitestek területére szabad a bejárás, a IX. cikk pedig az égitestek károsításának tilalmáról rendelkezik, azonban az már kevésbé tűnik valószínűnek, hogy a kisbolygók „ledarálása” beleférne. A Deep Space Industries azonban meg van győződve arról, hogy joguk van a bányászásra, mert a szerződés egyik pontja rendelkezik arról, hogy a kutatásnak az emberiség hasznát kell szolgálnia.

mining.jpg

AZ Amerikai Egyesült Államokban és Luxemburgban már hatályba léptek az űrbányászatot támogató jogszabályok, melyek engedélyezik a vállalatoknak, hogy az űrben kibányászott anyagokat hazahozhassák a Földre és azon tulajdont szerezzenek. Ezzel szeretne a két ország kedvezni az ezzel foglalkozó vállalatoknak és ezáltal minél több nagyvállalatot és startupot a hazájába csábítani. Jelenleg heves vita folyik a tekintetben, hogy ellentétesnek számítanak-e ezen jogszabályok a nemzetközi űrjoggal szemben, az OST II. cikkére hivatkozva miszerint minden típusú kisajátítás tiltott. Erre a válasz az volt, hogy a nemzetközi egyezmény csak a nemzeti kisajátítást tiltják meg, ami nem vonatkozik a magánszektor szereplőire. 

Az űrturizmus sincsen már messze, több ezzel foglalkozó vállalat is ígéretet tett már arra, hogy a 2020-as években már lehetővé teszik az emberiségnek (bár az előre megszabott árakat tekintve inkább azon belül is csak a felső tízezernek) a lehetőséget arra, hogy kijuthassanak az űrbe. Úgy, ahogy a bányászatnál, ez a szektort is még a szabályozatlanság jellemzi, világ összes közlekedési eszközét az autóktól a repülőkig szigorúan szabályozzák az államok, az űr viszont vakfoltnak számít még e tekintetben.

Űrszemét? – Tanuljunk a Földön elkövetett hibáinkból

1700 működő és további mintegy 2500 nem működő műhold és 2000 darab kiégett rakétafokozat és a küldetések végrehajtásával keletkezett darabok keringenek bolygónk körül. A Föld körül keringő tárgyak együttes tömege körülbelül 7600 tonna. Sokan ledöbbennek mennyi ember által készített eszköz lebeg a fejünk felett jelen pillanatban is, igaz azok közül rengeteg már nem működik vagy csak egy volt alkatrésze egy műholdnak. A Nemzetközi Űrállomásnak (ISS) 1999 óta 25 pályamódosító manővert kellett végrehajtania, csak azért, hogy elkerülje az űrszemétdarabokkal való veszélyesen közeli találkozásokat.

Na de mi is minősül űrszemétnek? Azok a tárgyak, melyek mesterséges eredetűek és nem hasznosítható, nem működőképes formában keringenek a világűrben (ennek a problémának a valós veszélyét mutatja be a Gravitáció című film is). Jelenleg nem létezik olyan szabályozás, mely arra kötelezne valakit is, hogy szedje össze az űrben hagyott szemetét, pedig, ha el akarjuk kerülni azt, hogy úgy járjunk, mint tengereinkkel, akkor még időben gátat kell szabnunk a világűr szennyezésének. A SpaceX a NASA megbízásából elindította a Falcon 9 rakétáját, melynek úticélja a Nemzetközi Űrállomás, ahová többek közt egy űrszemét-takarító robot prototípusát is felviszi.

Kérdéseket vet fel a SpaceX által fellőtt piros Tesla autó, hogy űrszemétnek minősül-e. Alapvetően egy olyan űrben lebegő „reklámról” van szó, ami funkcióját tekintve űrszemétnek tekinthető, ám különbözik az összes többitől. A Tesla autó nem a Föld körül kering, hanem Nap körüli pályán mozog, tehát olyan, mint egy kisbolygó vagy egy aszteroida, amely magányosan száguld a világűrben.

A bejegyzés trackback címe:

https://itelet-pazmany.blog.hu/api/trackback/id/tr7214642150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.