A PPKE JÁK Hallgatói Lapjának blogja

A füstbe ment terv - avagy az Európai alkotmány

Péczeli Kristóf

2018. december 30. - Ítélet

„Egyesülve a sokféleségben” – ahogyan az Európai Unió mottója szól. Mi sem jellemezhetné jobban az Unió tevékenységét és kitűzött céljait, mely egyrészt a területén belüli béke és jólét megteremtését másrészt a kontinens kulturális, nyelvi és hagyománybeli sokszínűségét veszi célba. Jelen cikkem az Európai Unió egy lehetséges alkotmányának a problematikáját veszi górcső alá, melynek célja, hogy reprezentálja az olvasó közönség számára az „Európai Alkotmány” tervezetének bukását és annak hatását a mai rendszerre.

48390536_211136386498747_6645988314581041152_n.png

Az Európai Gazdasági Közösséget az 1958. január 1-jén hatályba lépett Római Szerződés hozta létre, melyet az 1993. november 1-jén hatályba lépett Maastrichti Szerződés (Szerződés az Európai Unióról) nevezett át Európai Unióra. A rendszerváltást követően az északi és keleti integrációs tevékenysége során 1995 és 2004 között a tagállamok száma több mint a kétszeresére nőtt, mint az azt megelőző időszakban, mely óhatatlanul is megkívánt egy olyan szabályozási formát, amely a tagállamok között hatékonyabb döntéshozatalt rendezze, emellett pedig áttekinthetőbb, demokratikusabb, polgárközelibb és élethűbb legyen.  2001. decemberében az akkori 15 tagállam állam- és kormányfői úgy határoztak, hogy felszólítják az Európai Konventet egy olyan okmány kidolgozására, amely megoldhatja az Unió alapszerződéseinek problémáit. A Konvent 2003. július 20-ra dolgozta ki a tervezetet, amit az Európai Tanács véglegesített.

Az „alkotmány” négy fő részből épült fel. Az első tartalmazta az Uniót meghatározó rendelkezéseket, célkitűzéseket, hatásköröket, döntéshozatali eljárásokat és intézményeit. Átláthatóbbá, hatékonyabbá tette volna az Uniót, rugalmasságot is biztosított volna neki és nem mellesleg a nemzeti és a nemzetközi jogban is érvényes, egységes jogi személyiséget adott volna.

Az „alkotmány” aláírására 2004. október 29-én került sor Rómában, hatálybalépése azonban az összes tagállam ratifikációjának feltételéhez volt kötve, mely „ünnepélyes” formában történő szerződéskötési folyamat korántsem bizonyult egyszerűnek. A végeredmény az lett, hogy Franciaországban és Hollandiában népszavazást írtak ki ennek ratifikálásáról, melyet elutasított a nép, ezzel aláásva az Európai „Alkotmány” hatálybalépésébe vetett hitet.

Az alkotmány hibái

Bonaparte Napóleon a jó alkotmányhoz két feltétel teljesülését írja elő: legyen rövid és homályos. Már az aláírást megelőzően is rengeteg kritika érte a tervezetet a terjedelmet és az egyszerű nyelvezetét illetően, hiszen terjedelme elérte a 482 oldalt és a világos megfogalmazása mellett nincs szükség semmilyen alkotmányjogi ismeretre, hogy értelmezni lehessen, mégis sokan szándékosan félreértelmezték azt. A francia és a holland népszavazást követő felmérések szerint is a legnagyobb problémát a nép körében a terjedelem okozta, hiszen jóval megnehezítette annak tényleges megismerését, ezáltal körülbelül minden 10-ik szavazó volt tisztában azzal, hogy mire is szavaz. Nem csak az euroszkeptikusok tábora illette éles kritikával a tervezetet, de még az akkoriban Luxemburg miniszterelnöke Jean-Claude Juncker (jelenleg az Európai Bizottság elnöke) is csak annyit nyilatkozott, hogy „véleményem szerint az alkotmány nem halott, de nem vagyok orvos”. Az Unió vezetői úgy döntöttek, hogy jegelni kell a kérdést és gondolkodási időt hagynak a polgároknak és addig is az újonnan felmerülő problémák megoldására fektetik a hangsúlyt. Az euroszkeptikusok és az eurorealisták közben folyamatosan kritikával illették az „alkotmány”, mert szerintük ez, mint a föderális Európa szimbólumaként jelenne meg az Unión belül és a tagállamok szuverenitását nagymértékben korlátozná ezzel megtéve az első lépést az európai „szuperállam” felé.

cartooneu1.gif

Alkotmány-e egyáltalán?

Általános megfogalmazással élve az alkotmány „olyan alaptörvény, amelyben az állam önmagát korlátozva biztosítja polgárai számára az alapvető jogokat, megszabja a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit és szervezetét”. Ebből kiindulva alkotmánya csakis államoknak lehet. Az Európai Unió jellegét tekintve egy nemzetközi szervezet, de működését tekintve jóval túlmutat azon. Működésében a nemzetekfelettiség (szupranacionalitás) és a kormányközeliség jegyei keverednek. Egyes területeken a döntéseket a tagállamok egymás közti tárgyalások útján hozzák meg, míg más területeken a független nemzetek feletti intézmények jutnak döntő szerephez, ahol nem szükséges a tagállamok egyetértése. A nemzetközi jogi terminológia a nemzetközi szervezetek alapító szerződéseit alapokmányként nevezi meg (köznapi nyelvben néha alkotmányként is hívják), melyek a szervezet működési szabályait foglalják magukban. Másfelől az Európai „Alkotmány” valójában egy szerződés, pontosabban „Szerződés az európai alkotmány létrehozásáról”.

Lisszaboni Szerződés, mint megvalósult „alkotmány”?

A Lisszaboni Szerződés a 2009 decemberi hatálybalépésével az Európai Unió működését tette hatékonyabbá az alapszerződések korábbi változatainak módosításával és ezzel egyidejűleg az Amszterdami és a Nizzai Szerződéssel megkezdett folyamatot kívánta lezárni. A Lisszaboni Szerződést nagyban az azt pár évvel megelőző „alkotmányozási” folyamat ihlette, akár úgy is tekinthetünk rá, hogy így akarták elérni, hogy az „alkotmány” elfogadása nélkül érvényesítsék az abban foglaltakat. Az alkotmány létrehozásáról szóló szerződés sorai közt megfogalmazott politikai és intézményi reformok ugyanis itt is megtalálhatók.

A különbség a kettő között inkább a megközelítés oldalán mutatkozik meg, mintsem, hogy tartalmi oldalon. Az „alkotmány” megvalósítását nemzeti parlamentek és az európai parlament képviselőinek részvételével képzelték el, ahol a viták nyilvánosan zajlottak, melynek eredménye egy olyan tervezet, amely az összes előző szerződés helyébe lépve alapjaiban változtatná meg az Uniót. Ezzel szemben a Lisszaboni Szerződés egészen más folyamat eredménye lett. Az ötletelés már nem a parlamentek szintjén zajlott, hanem az Európai Tanács jogi szakemberei voltak megbízva a szerződés megszövegezésével. Szinte semmit sem változtattak az „alkotmány” szövegén, nem adtak hozzá új javaslatokat, csak több különböző részre bontották azt és csatolták egyesével a már meglévő szerződésekhez. Erre példa az egyik legszignifikánsabb változtatás - amit már az „alkotmány” elfogadásával is el szerettek volna érni -, hogy Európai Unió jogi személyisége a szerződés által létrejött Európai Unióról szóló szerződés 47. cikkébe be is került, ily módon az EU-t saját jogán független jogi személlyé teszi. Annak elérésére, hogy ezek a trükkök ne szúrjanak szemet sokaknak, tartózkodtak az alkotmány és az alkotmányosság kifejezéstől, továbbá az Európai Unió zászlóját és himnuszát is hallgatás övezte.

A bejegyzés trackback címe:

https://itelet-pazmany.blog.hu/api/trackback/id/tr1414524046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.