A PPKE JÁK Hallgatói Lapjának blogja

Ítélet

Az atomizáció és a társadalmi közönyösség tetőfoka – egy halott férfi hátborzongató utazása a 17-es villamoson

2018. február 21. - Ítélet

SZŰCS ANDRÁS

Hat és fél órán keresztül utazott holtan a 17-es villamoson az a 73 éves nyugdíjas férfi, akinek 2018. február 7-én reggel, nem sokkal a felszállás után, váratlanul megállt a szíve. Ez idő alatt – egészen konkrétan tehát a hétköznapi csúcsforgalom rohanó pillanatai közepette – egyetlen utas sem intézkedett, senki sem gondolta úgy, hogy tennie kéne valamit a meglehetősen sápadtan, mozdulatlanul üldögélő öregúr érdekében.

17-es_villamos.jpg

Az Érdről a Déli pályaudvarig tartó vonatozást követően Szabó Jánosnak mindössze két megállót kellett volna utaznia a 17-es villamossal munkahelyéig, de a gyors halál miatt odáig már nem juthatott el.

A gyászoló özvegy, aki az esetről beszámolt a Borsnak[1], a következőket mondta:

– Aznap reggel minden ugyanúgy indult, ahogy szokott. János szokás szerint frissen borotváltan, rendesen felöltözve indult munkába. A férjem nyugdíjasként dolgozott a Szerencsejáték Rt.-nél. Érden élünk, Jani mindennap vonattal utazott fel Budapestre.

Elgondolkozhatunk azon, érdemes-e moralizálni ezen ügy apropóján a társadalmi közönyösség és atomizáció közösségi és egyéni szintű jól-létet sértő következményeiről, vagyis arról, hogy mennyire eltávolodtunk egymástól, mi, emberek. Ez esetben szerintem moralizálni kell is, meg nem is.

„Kertészkedem mélán, nyugodtan,

A fák sebeit kötözöm;

Halotti ének csap fülembe...

Eh, nékem ahhoz mi közöm!

Nem volt rokon, jó ismerős sem;

Kit érdekel a más sebe?

Elég egy szívnek a magáé,

Elég, csak azt köthesse be.

 

Közönyös a világ... az élet

Egy összezsúfolt táncterem,

Sürög-forog, jő-megy a népség

Be és ki, szűnes-szüntelen.

És a jövőket, távozókat

Ki győzné mind köszönteni!

Nagy részvétel, ha némelyikünk

Az ismerőst... megismeri.

 

Közönyös a világ... az ember

Önző, falékony húsdarab,

Mikép a hernyó, telhetetlen,

Mindég előre mász s - harap.

S ha elsöpört egy ivadékot

Ama vén kertész, a halál,

Más kél megint, ha nem rosszabb, de

Nem is jobb a tavalyinál.”[2]

Arany János 1851-ben írott versének, a Kertben című költeménynek az utolsó három versszaka pontosan rámutat a probléma gyökerére: „Kit érdekel a más sebe? Elég egy szívnek a magáé, Elég, csak azt köthesse be”; „Sürög-forog, jő-megy a népség”. Vagyis megvan a saját bajunk is, de még ha van is kapacitásunk a minket körülvevő emberek sanyarúságainak észlelésére, esetleg enyhítésére, időhiány miatt gyakorta inkább nem veszünk tudomást a dologról.

Budapest belvárosában sétálva számtalanszor elmegyünk fejtetőig betakarózott hajléktalanok mellett, akiket – ha feléjük csak egy szempillantás erejéig tekintünk – alvó embereknek gondolunk. De mi van akkor, ha nem élnek már? Lehet, hogy éppen egy haldokló vagy éppenséggel már órákkal korábban elhunyt személyt mellőzünk el. Terhel minket erkölcsi felelősség? Aligha. Hiszen a látványt már „megszoktuk”, s tudjuk, hogy egymagunk nem tudunk mindenkin segíteni. És egyébként is, ügyes-bajos dolgaink körül járnak gondolataink.

A villamoson történtekkel kapcsolatban azt gondolom, hogy az utasok reakciója teljesen érthető. Ablaknak dőlt, lehunyt szemű embert nem szoktunk felébreszteni. De az, hogy az egyik legforgalmasabb budapesti villamosjárat vezetője, aki többször is végigsétált az egyik vezetőfülkéből a másikba, nem vesz tudomást egy órák óta mozdulatlan utasról, már kevésbé védhető.

a_17-es_villamos_napi_forgalma.png

A 17-es villamos Budapest egyik legforgalmasabb járata.[1]

Persze a BKV is megszólalt az ügy kapcsán. A Borsnak a következőt írták:

– A villamos vezetője hátrament, majd intézkedést kért. Mivel ezelőtt senki nem jelzett, pontosan nem tudjuk, mikor hunyt el az érintett. Egyébként a szerelvény végállomásra érkezésekor a leszálló utasokkal egyidejűleg a felszállás is megkezdődik, a járművezetőnek ilyenkor nincs olyan kötelezettsége és lehetősége sem mindig, hogy egy esetleg alvó utast felébresszen. A következő indulásig a járművezető a végállomáson rendszerint vagy a tartózkodó helyiségben vagy a vezetőfülkében vár.

Akárhogyan is vélekedünk az ügyről, akár látunk benne az érintetteket terhelő erkölcsi felelősséget, akár nem, az kétségtelen, hogy atomizálódott társadalomban élünk. Arany János óta minimum, de most, az „okostelefon-kultúra” éveiben még inkább. Érdemes tudatosítanunk ezt magunkban, s tenni azért, hogy a normális, természetes emberi kapcsolatok és viszonyok ne szenvedjenek emiatt kijavíthatatlan csorbát.

[1] Forrás: http://kozlekedesiklub.blog.hu/2017/03/09/hol_fejlesszunk_villamost_budapesten.

[1] http://www.borsonline.hu/aktualis/hat-es-fel-orat-villamosozott-a-halott-janos/148245

[2] http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/kertben.htm

A bejegyzés trackback címe:

https://itelet-pazmany.blog.hu/api/trackback/id/tr6913686702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.