A PPKE JÁK Hallgatói Lapjának blogja

Lapszemle

2012. augusztus 10. - Ítélet

TELEKI LEVENTE

Hetilapok

Négyes metró, új szerelvények, bálnát formázó impozáns üvegpalota, felújított Margit híd. Még az előző fővárosi vezetés által elhatározott nagyszabású projektek, amelyek az egykori polgármester, Demszky Gábor húszéves regnálásának legjelentősebb hagyatékai lehettek volna. Mégis kis híján valamennyi meghiúsult. Köszönhetően a többségében előnytelenül megkötött, túlzottan nagyvonalú szerződéseknek. Az új főpolgármester, Tarlós István első két évében szinte csak ezek megmentésével foglalkozhatott. Elmondhatjuk, sikeresen. A kisebb-nagyobb viták után folytatódó beruházások mellett nemrég a valamikori Közraktárak helyén álló CET tulajdonjogáról is sikerült megállapodni. Így az a közeljövőben már valóban a modern főváros egyik emblematikus épülete lehet. Tarlós István városirányításának első két esztendejéről vont mérleget a héten a Heti Válasz. Az összeállítás címe: Városi próza.

A két évvel ezelőtt sokak felháborodásától kísérve Parlamentbe jutott Jobbik egykori emlékezetes kampányszövegével radikális változásokat sürgetett. A működésüket kritikus szemmel figyelők mostanában azzal élcelődhetnek, hogy ez a változás már magára a pártra is ráférne. Mondhatni, beigazolódni látszanak a várakozások, miszerint az illegalitás határán egyensúlyozó megmozdulásokkal támogatókat gyűjtő egykori kispárt nem fog tudni elhatárolódni a múltjától. Ez a múlt viszont sok esetben nehezen egyeztethető össze a parlamentáris demokrácia működési elveivel. A kettő közötti összeütközés pedig értelemszerűen belső feszültséget szül. Az egyre gyakrabban és látványosabban felszínre törő villongások legújabb fejezetének a párt egyik legismertebb, most már csak egykori tagja esett áldozatul. Hogy mindez egy folyamat kezdete-e, vagy csupán időszakos zavart jelez, arra is keresi a választ a közéleti hetilap legújabb számának Jobbikkal foglalkozó írása.

Bár neve talán kevésbé közismert, mint a néhány héttel korábban letartóztatott Vizoviczki Lászlóé, bűnüldözői körökben jelentősebb eredménynek számít Portik Tamás letartóztatása. A kétes hírű vállalkozó a kilencvenes évek olajmaffiájának egyik legfontosabb alakja, több nagy vihart kavaró gyilkosság feltételezett megrendelője. Az évszázad fordulóján évekig a legkeresettebb magyar bűnöző titulus kétes dicsőségét is magáénak tudó Portik Tamás élete valódi hollywoodi történet. A fiatalkorúak börtönéből került a talán leghíresebb magyar bűnszervezet befolyásos vezetői közé. Nem véletlen, hogy életéből film is készült. Ebből kiindulva foglalja össze a Heti Válasz mindazt, amit Portik Tamásról tudni lehet. A nyolcoldalas összeállítás címe: Kaméleon.

Ismét megújult egy régóta vitatott magyar jogszabály. Ezúttal az úgynevezett magyartermék-rendelet került elfogadásra. A törvény célja, hogy egyértelműen tisztázza, mi számít hazai terméknek, illetve mi az, amit nem lehet a jövőben ilyenként megjelölni. A szabályozás természetesen azonnal a viták kereszttüzébe került. A legkomolyabb kritikák az Európai Bizottság irányából érkeztek. Az EB sérelmezi, hogy az új megjelölések azt sugalmazzák, a magyar termékek jobbak, mint a többi. A Heti Válasz írásából többek között azt is megtudhatjuk, mennyi alapjuk van ezeknek a bírálatoknak. Címe: Mi a magyar most?

Újabb vitatható váltásról döntöttek egy, a közmédiához közelálló intézmény vezetésében. A Magyar Rádió Gyermekkórusának karnagya, Thész Gabriella tizenhét év után kényszerült távozni posztjáról. Működése egyértelmű siker volt, gyerekek, szülők, valamint a hazai zenei közélet tagjai is kiállnak mellette. Hivatalosan a nyugdíjkorhatár elérése miatt kellett távozni. Hogy ezt ő maga miként látja, arról felmondási ideje alatt még csaknem egy évig nem beszélhet. Amit tudni lehet a karnagy távozásának körülményeiről és okairól, azt a hetilap Érdemei elismerése mellett című cikkében olvashatjuk.

Ideális esetben természetesnek kell lennie, hogy az olimpia hetei alatt sportolóink foglalják el a magyar hetilapokban a hét emberének szánt oldalakat. Ehhez azonban szükséges, hogy a sikerek is jöjjenek. Ebben szerencsére az idei londoni olimpián nem szenvedünk hiányt. Az elmúlt hét meglepetésembere, Szilágyi Áron után ezúttal az esélyesként nyertes, majd emberségben is példát mutató Gyurta Dániel a hét embere. Vele olvashatunk interjút a legújabb Heti Válaszban.

Új, vagy inkább ritkán alkalmazott kifejezéssel kezdhetünk ismerkedni az elmúlt hónapok eseményei következtében. Terjed a vallási gyökerű vandalizmus. Elsősorban Észak-Afrikában és Ázsia egyes részein jellemző, hogy vallási fanatikusok felgyújtják, lerombolják más vallások kultikus helyeit. A Közel-Keleten a sok évtizedes diktatúrák közelmúltbeli megdöntése után újra fellángoltak a vallási összetűzések. Mostanában pedig egyre gyakrabban hallani az iszlám egyik központjának számító Timbuktuban végzett pusztításokról. A Mali északi részén található városban több évszázados műemlék mauzóleumok váltak az értelmetlen pusztítás áldozatává. Az elkövetők az iszlám szélsőségesen konzervatív ágát képviselő szalafisták. Erőszakos vagy csak a vallásgyakorlást megnehezítő támadásaiknak egyre inkább a kopt keresztények is célpontjai. A vallási alapon véghezvitt pusztításokról, és a nem túl bíztató jövőképről olvashatunk a HVG Ebek harmincadján című írásában.

L. Ron Hubbard neve világszerte ismert. Egy igencsak kétes megítélésű közösség, a szcientológia egyháza alapítójaként tekint rá, míg a többség éppen emiatt nem is kívánja közelebbről megismerni. Várható, hogy a születésének százegyedik évfordulójára megjelentetett életrajza is csak hívei között arat majd sikert. Az esetleges további érdeklődőket elriaszthatja a biográfia mérete. A tizenhat kötetes, több mint háromezer-hatszáz oldalas munkát Hubbard követői készítették. Céljuk az alapító népszerűségének és elismertségének növelése. A HVG munkatársa arra vállalkozott, hogy összevesse az életrajzot a tényekkel. A kevésbé hangzatos valóságról a Fantasztikus irodalom című írásban olvashatunk.

Érdekes, bár meglepőnek nem nevezhető tények derülnek ki a hetilap időszakosan megjelenő Labor rovatából. A lap munkatársai és szakértők ezúttal a hazai piacon kapható mosógépeket, illetve azok mosási módszereit vizsgálták. Ez alapján elmondható például, hogy a mosóporgyártók által szükségesnek mondott mennyiség szinte minden esetben túlzó. Akár a kelleténél harminc százalékkal is túlbecsülik. De vízkőoldóból sem kell annyi, mivel a vízkő korántsem rejteget akkora veszélyt, mint az elterjedt a köztudatban További érdekességeket tudhatunk meg a most megjelent HVG mosástesztjéből.

Szinte már sablonszerűek az olyan mondatok, hogy a diplomák elértéktelenedtek, a diplomások közötti munkanélküliség növekszik. Hiszen ma már úgymond mindenkinek lehet diplomája, így az már korántsem ér annyit, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. Ezek az időnként statisztikákkal is alátámasztott megjegyzések adják az alapot a felsőoktatási intézményekbe való bekerülés nehezítéseihez. A Központi Statisztikai Hivatal 2011-es adatai fel is hívják a figyelmet arra a tényre, hogy az egyetemet vagy főiskolát végzettek foglalkoztatási rátája jelentősen csökkent az ezredforduló óta. És ez valóban így is van. A szélesebb rálátást biztosító statisztikákból viszont tisztán látható, hogy a friss diplomások mind elhelyezkedés, mind pedig kezdő fizetés tekintetében magasan túlszárnyalják a diplomát nem szerzők esélyeit. hasonló frázis, hogy például jogászokból túlképzés van, többre egyelőre nincs szükség. Ennek megfelelően csökkentették idén radikálisan a jogi képzésekre felvehető hallgatók számát. Valójában a jogi diplomával kínálkozó lehetőségek még az egyetemet végzettek között is kiemelkedőnek mondhatók. Ezeket az ellentmondásokat kívánja feloldani a Figyelő legújabb számának összeállítása. A gazdasági hetilap munkatársai arra keresik a választ: megéri-e még ma is diplomát szerezni?

Katolikus lapok

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola nagy változásokon ment keresztül az elmúlt hetekben, hónapokban. Az intézmény élére nemrégiben új rektort neveztek ki, Fülöpné Erdő Mária személyében. A rektorral az oktatói gárda is jelentősen megújult. Ebben más felsőoktatási intézményekkel ellentétben ezúttal nem csak a tudományos fokozat, illetve a szakértelem számított. A főiskola vezetése ugyanis fontosnak tartja, hogy a fiatalok nevelését olyanok végezzék, akik nem csak szakmai téren, de emberileg is követendő példát tudnak adni a hallgatóknak. Többségük ennek megfelelően nagycsaládos, gyakorló keresztény szülő. Feladatuk, hogy ezt a hivatást is átadják a majdani pedagógus generációknak. A főiskola emellett is kiemelten kíván foglalkozni a jövőben a családdal, a házasság és a családalapítás szépségeinek népszerűsítésével. Mindezekről és az intézmény jövőjéről is beszél az Új Emberben az Apor Vilmos Katolikus Főiskola frissen kinevezett rektora, Fülöpné Erdő Mária. Ezúttal neki szól a hét kérdése: Hogy lehet egy főiskola családbarát?

A tavasszal meghirdetett nemzeti konzultáció a végéhez közeledik, hiszen az augusztus huszadikai ünnep a kérdőívek beküldésének határidejét is jelenti. Ezzel együtt véget ér a Jezsuita Európa Iroda által a katolikus hetilapban közreadott, válaszadást segítő sorozat is. A kérdéseket a keresztény társadalmi tanítás fényében megvizsgáló elemzés befejező részében az utolsó öt kérdés katolikus értelmezésével ismerkedhetünk meg. A tanítás legfontosabb alapelvei közé tartozik a szolidaritás, ami a társadalmi kérdésekben való véleménynyilvánítás fontos voltával kiegészítve mindenkit a szociális konzultációban való részvételre kell indítson. Ezen a héten utoljára kívánja ezt elősegíteni és támogatni a Jezsuita Európa Iroda sorozata az Új Ember hasábjain. 

Különlegesen ritka eset, amikor valakinek a hobbija, a hazaszeretete, valamint a lehetőségei találkoznak. Ilyen szerencsés helyzetben van a hazánkban is egyre ismertebb magyar műgyűjtő, Zelnik István. Az egykori diplomata, ma már hivatásos gyűjtő több rendkívül értékes és látványos kincset elhozott már Magyarországra. Az elmúlt héten pedig bejelentette, hogy a magyar állam által régóta követelt Seuso-kincseket is meg kívánja venni. Hogy aztán több évtizedes várakozást követően állandó kiállításon mutassa be, majd halála után az államra hagyományozza azokat. Az első látásra jó szándékúnak tűnő felajánlás még több akadályon is elbukhat. Egyebek mellett azon, hogy a magyar állam sajátjának tartja a kincseket, így azok sorsát illetően egyelőre nem kíván alkuba bocsátkozni. Zelnik István életútját és terveit ismerhetjük meg a legfrissebb Új Ember Aranyak és ezüstök című írásából.

Hogyan jutott idáig Szíria? Ezt a kérdést teszi fel a katolikus hetilap munkatársa a világegyház híreit ismertető rovatban. A már másfél éve forrongó ország most már egyértelműen polgárháborúba süllyedt. Az események az állampolgárok helyzetén kívül többszörösen megnehezítik a kisebbségben élő keresztények sorsát is. Egyenesen megkérdőjelezik a közösség fennmaradását. Ha a környező országokban lezajlott folyamatok Szíriában is folytatódnak, a hatalomváltás nyertesei a szélsőséges muzulmán erők lehetnek. Ők pedig soha nem nézték jó szemmel az immár hetven éve tartó vallásszabadságot. A jelen és a jövő bizonytalansága miatt eddig kétszázezernél is több szíriai keresztény hagyta el hazáját. Az előzményekről és a várható következményekről olvashatunk az Új Ember héten megjelent számában.

Szíriával foglalkozik a legújabb Keresztény Élet is. Mégpedig egy különleges közösség, a hazánkban is megtalálható marista szerzetesek szempontjából. Helyi központjuk, Aleppo hetek óta áll a hírek középpontjában. A városban a felkelők és a kormányerők vívnak véres és kilátástalan harcot, ami tömegesen szedi áldozatait a vétlen civil lakosság köréből. A szerzetesekből és önkéntesekből álló marista közösség tagjai ennek ellenére úgy döntöttek nem menekülnek el, nem hagyják magukra az embereket. Döntésük hátteréről, valamint a város helyzetéről számolnak be leveleikben egy francia katolikus napilapnak. Ezekből a megdöbbentő híradásokból olvashatunk néhányat a héten a vallásos családok hetilapjában.

Boldog II. János Pál pápáról szinte mindenki tudja, hogy különösen szerette a sportokat, a testmozgást. Többek között ennek köszönhette, hogy még a nem vallásos emberek körében is nagy népszerűségnek örvendett. Azt viszont jóval kevesebben tudják, hogy pápaként nem az első volt, aki minden lehetséges fórumon kiállt a mozgás fontossága mellett. Szent X. Piusz pápa még a modern olimpia szülőatyjával, Pierre de Coubertin báróval is találkozott, biztosította őt lelkesedéséről és támogatásáról. Találkozásuk részleteiről is olvashatunk a X. Piusz pápa sportszeretetével foglalkozó írásban a Keresztény Élet címlapján.

A bejegyzés trackback címe:

https://itelet-pazmany.blog.hu/api/trackback/id/tr214705180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.