A PPKE JÁK Hallgatói Lapjának blogja

Lapszemle

2012. június 22. - Ítélet

TELEKI LEVENTE

Hetilapok

Jól érzékelteti a társadalom fokozott várakozását és megelőlegezett bizalmát, hogy az aktuális köztársasági elnök szinte kivétel nélkül a politikusok népszerűségi listájának élén kezdi meg elnöki mandátumát. Nem kivétel ez alól a nemrég megválasztott Áder János sem. Bár az új elnök pártoktól függetlennek nehezen nevezhető, elődjének tisztségében töltött utolsó hónapjai pedig sokat rontottak a legfőbb közjogi méltóság megítélésén. Ma mégis Áder János a legnépszerűbb politikus hazánkban. Karakán személyiségét és józan ítélőképességét bal- és jobboldalon egyaránt elismerik és tisztelik. A Heti Válasz legfrissebb számában az Európai Parlamentet a Sándor-palotáért elhagyó Áder Jánossal olvashatunk részletes, számos kérdést felölelő interjút.

A kormánypártok korántsem teljes egyetértésben néhány hónappal ezelőtt elutasították az elfogadásra váró ügynöktörvényt. Az eredmény nagy visszhangot kapott, mivel a jobboldali többség korábban minden fórumon nyíltan elkötelezte magát a múlt teljes feltárása mellett. A legkisebb ellenzéki párt törvényjavaslatát mégis elvetették. Igaz, már ahhoz is a kétharmados többség megosztottsága kellett, hogy a javaslat egyáltalán a vitáig eljuthasson. A társadalmi felháborodás csillapítására, lényegében kompromisszumos megoldásként ügynöktörvény helyett a Nemzeti Emlékezet Bizottsága felállítását határozta el a kormányoldal. A bizottság feladata lenne a múlt feltárása, valamint abból a megfelelő következtetések levonása. Létrahozása azonban már hónapok óta késik. A legújabb Heti Válaszban többek között megismerhetjük a késés okait, az előzményeket, valamint a bizottság várható feladatait és jogkörét. Az összeállítás címe: Szemek a láncban.

Induló nyugdíjuk csaknem felétől fosszák meg azokat, akiknek nem születtek gyermekeik. Legalábbis ezt vetette fel a közelmúltban Botos Katalin és Botos József közgazdász. Véleményük szerint ugyanis a társadalombiztosítási rendszer a jelen formájában hosszútávon tarthatatlan. Igazságtalannak tartják, hogy a nyugdíjat kizárólag a munkában eltöltött évek és a korábbi kereset határozzák meg. Mivel azt már gyakorlatilag az gyerekek, unokák fizetik ki. Az általuk vázolt modell szerint az egygyermekesek negyedével, a gyermektelenek pedig mintegy negyven százalékkal kevesebbet kapnának az egyébként megállapítottnál. Tényleg ez a megoldás a krónikus népességcsökkenés megfékezésére? Nyugdíjért gyermek? Ezzel a címmel olvashatunk a közéleti hetilapban a nyugdíjrendszer egy lehetséges változásáról.

Az egykori munkásnegyed, a pártállami időkben kiemelten kezelt, a rendszerváltás után sokáig lenézett tizenharmadik kerület ma a főváros egyik mintakerülete. A városrész rendkívüli fejlődése az elmúlt két évtizedben szembetűnő. Az egyik első modern bevásárlóközpont, a Duna Plaza, a sokat vitatott, de kétségkívül látványos Lehel Csarnok, a rendőrpalota vagy éppen a Marina Part mind ékes példái a közelmúlt fejlődésének. A korábban egyértelműen kerülendőnek tekintett terület egyre népszerűbb a költözni, letelepedni vágyók körében is. Pedig nincs e mögött semmiféle titok. Mindössze annyi, hogy a kerület évtizedek óta stabil vezetése egyetlen fejlesztési stratégia mentén folytatja a fejlesztéseket. Odafigyelnek a gazdálkodásra, hosszú távon gondolkodnak, és minden törvény adta lehetőséget kihasználnak. A tizenharmadik kerület megszépülésének és fejlődésének történetét olvashatjuk a Heti Válasz havonta megjelenő budapesti mellékletében.

Egyre inkább egyértelmű, hogy a kormány, legalábbis rövidtávon feláldozza a kultúra további fejlődésének ügyét a gazdaság stabilizálásának oltárán. Különösen érzékelhetőek a megvonások az állami közgyűjteményekben. Miközben jelentős, csaknem ötvenmilliárdos beruházással múzeumi negyed kialakítását határozták el a Városligetben, a felhasználható források egyre szűkösebbek. Ez évre például húszszázalékos kötelező létszámleépítést rendeltek el. Eközben egyre jelentősebb szerepet töltenek be és egyre népszerűbbek a magángyűjtemények, amiket azonban a hazai múzeumi világ kétkedve fogad. A legújabb Heti Válasz Reflektor rovata a múzeumok jelenével és jövőjével foglalkozik. Olvashatunk magánmúzeumokról, nagyravágyó tervekről, szomorú valóságról, valamint a nemrég kinevezett kulturális államtitkár terveiről. A héten reflektorban a múzeumügy.

A 2010-es kormányváltást megelőző nyolc háttérben töltött év után azt gondolhatták a történelmi egyházak, hogy a következő időszakban kellemesebb évekre, könnyebb érdekérvényesítésre számíthatnak. Látszólag nem is tévedtek. Ezt mutatja az egyházi törvény módosítása vagy a hit- és erkölcsoktatás kötelezővé tétele. Ám jelentősen árnyalják a képet a háttérben zajló események. A törvények által garantált támogatások csúszása sok helyen a napi működést veszélyezteti. Az egykulcsos, tizenhat százalékos jövedelemadó drasztikusan csökkenti az adóegyszázalék felajánlásából befolyó összeget. Az önkormányzati iskolák állami felügyelet alá vonása pedig nagyban megnöveli az egyháziak fenntartásának költségeit is. Mindez pedig gyakorlatilag már értelmezhetetlenné teszi az egyház és állam viszonyát rendező, idén tizenöt éves vatikáni szerződést. Az egyházak jelenlegi és jövőbeni helyzetéről olvashatunk a legújabb HVG-ben, Nem harangoznak címmel.

Mi lesz a gyerekekből, ha apjuk nemcsak horror regényeket ír, de azokat előszeretettel el is olvastatja velük? Jó esetben szintén véres történetek rajongói és szerzői lesznek. Ha pedig az apa a műfaj egyik legnagyobbja, de az anya is író, akkor szinte biztos, hogy tehetségesek, és sikeres írók lesznek. Ha egyáltalán sikeresnek lehet lenni olyan családnévvel, amit mindenki ismer, és amiről mindenkinek ugyanaz a személy jut eszébe. Stephen King és családja adhat választ ezekre a kérdésekre. Természetes, hogy a három gyerek kiemelkedő elbeszélő, ketten pedig saját jogon is sikeres írók lettek. A már életében legendává vált Stephen King családjának történetét ismerhetjük meg a HVG Háztartási horror című cikkéből.

Mi az, ami már megadatott George Washingtonnak, Ronald Reagennek, illetve a tavaly elhunyt Steve Jobsnak, de az idősebb George Bushnak még várnia kell rá? Négyük közül csak utóbbinak nincs még köztéri szobra Budapesten. Pedig a tervek szerint már lennie kellene, de az avatás a közvélemény előtt ismeretlen okokból elmaradt a múlt hét végén. A fővárosban jelenleg négy neves amerikai öt szobra áll. Reagen elnök kettőt is kapott. Az elhalasztott szoboravatás apropóján gyűjtötte össze a HVG munkatársa az Egyesült Államok híres szülötteiről készült budapesti szobrok történetét. Az összeállítás címe: Rohan az idő.

Az emberek véleményének megkérdezése az ország sorsát érintő ügyekben, kétélű fegyver. Ha a kérdések megfogalmazása alapos, könnyen rávezetheti a válaszadókat a kérdező számára legmegfelelőbb feleletre. Ha emellett még elég sokan is válaszolnak, az pótolhatatlan felhatalmazást adhat bármilyen döntéshez. Ha viszont túl kevés az érdeklődő, az akár súlyosan alá is áshatja a kezdeményező tekintélyét. A többségében kétségkívül laikus választópolgárok pedig olyan döntések mellett is kiállhatnak, amik nem egyeznek az eredeti elképzelésekkel. Egyebek mellett ezeket a veszélyeket hordozza magában a Nemzeti Konzultációnak elnevezett kezdeményezés újabb fejezete is. Az emberek gazdaságról alkotott véleménye sokak szerint csak azért érdekli a kormányoldalt, hogy hivatkozhasson rá a fájdalmas, de már eldöntött intézkedések meghozatalánál. Ezzel együtt nem kevesen tartják fölösleges pénzkidobásnak. A legújabb Nemzeti Konzultációhoz kapcsolódva készített összeállítást a Figyelő héten megjelent számában olvashatjuk.

Katolikus lapok

Születésének százhuszadik évfordulójához közel, idén márciusban hivatalosan is rehabilitálták a kommunizmus alatt megvádolt és elüldözött hercegprímást, Mindszenty Józsefet. A teljes körű erkölcsi, jogi és politikai rehabilitálást a legfőbb ügyészség nyilvánította ki Erdő Péter bíboros kérésére. De miért volt erre szükség, illetve miért kellett mostanáig várnunk a döntésre? Hiszen a rendszerváltás utáni első országgyűlés törvényben mondta ki az egykori koncepciós perek ítéleteinek megsemmisítését. Majd ezt külön-külön érvényesítették az egyes ügyekben, így Mindszenty bíboros esetében is. Az ügyészség azonban ennek ellenére sem szüntette be a hercegprímás perének felülvizsgálata céljából indított eljárást, amelyet az Esztergomi főegyházmegye kezdeményezett még 1989 végén. A most meghozott döntés ennek hivatalos lezárását is jelenti. Minderről részletesen beszél a héten az Új Emberben Varga Zs. András, a legfőbb ügyész helyettese. A hét kérdése ezúttal: Miért kellett ismét rehabilitálni a hercegprímást?

Az egyértelmű célkitűzések és a remények ellenére az évekkel ezelőtt kirobbant gazdasági világválság még korántsem ért véget. Sőt, kijelenthetjük, jelenleg Európa-szerte tombol, és még súlyos veszedelmeket hordoz magában. Nem is elsősorban az államok sorsára nézve, sokkal inkább az egyes emberek életében. A növekvő munkanélküliség, a szegénység, a megdrágult hitelek, a beszűkült lehetőségek sokak életét nehezítik meg vagy teszik látszólag kilátástalanná. A gazdasági válság és a szegénység, valamint a mai Európa előtt álló számos kihívás volt a június elején, Portugáliában, harmadik alkalommal megrendezett Katolikus-Ortodox Fórum témája is. A tanácskozás társelnöke volt Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke. A résztvevők legfontosabb észrevételeit és következtetéseit az általuk elfogadott záródokumentum tartalmazza. Ezt olvashatjuk a katolikus hetilap legújabb számában, A válság áldozatai Európában címmel.

Évek óta hazánk egyik legszélesebb körben elismert és megbecsült közéleti szereplője Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Nem csupán, sőt talán nem is elsősorban itthon, sokkal inkább a nemzetközi egyházi és tudományos életben. Személye, egyházszervezői munkássága, különösen pedig tudományos pályafutása világszerte méltán elismert. Erdő Péter a héten ünnepli hatvanadik születésnapját. E jeles alkalomból beszélgetett vele a héten az Új Ember munkatársa. Az interjúban a bíboros részletesen beszél életéről, családjáról és neveltetéséről. Bár abban a korban nőtt fel, amikor szinte lehetetlen volt a nyílt vallásos nevelés, életútja egyenesen vezetett pappá szenteléséig. De mindezek mellett szóba kerülnek például a püspök feladatai, illetve a hit jelentősége is. Az Erdő Péter bíborossal készített interjút a katolikus hetilapban olvashatjuk.

Június közepén Dublin városában rendezték meg az ötvenedik Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Szeretetközösség Krisztussal és egymással. Ez volt az Úrnapján ünnepélyes szentmisével megnyitott esemény mottója, amelyre száznál is több országból érkeztek zarándokok. A négyévente megrendezésre kerülő kongresszus fontosságát XVI. Benedek pápa ez alkalomból közzétett felhívása is megerősítette. A Keresztény Élet legújabb számának címlapján a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus történéseiről olvashatunk részletes összefoglalást.

A több évtizedes szovjet megszállás számos áldozatot követelt a magyarországi katolikusok körében. A koncepciós perek végén tömegesen meghozott ítéletek jelentős része sújtotta az egyházat. A közösségi életet fontosnak tartó szerzetesrendek tagjainak különösen is sokat kellett szenvedniük az állami üldöztetések következtében. Ennek esett áldozatul a mindössze harminckét éves korában elhunyt Lukács Pelbárt ferences szerzetes is. Az államellenes összeesküvés vádjával szovjet fogságba hurcolt fiatal szerzetes a hatvani ferences kolostor első vértanúja volt. Boldoggá avatásának folyamata a közelmúltban indult el. A Lukács Pelbárt életéről, haláláról és emlékezetéről szóló összeállítást a héten megjelent Keresztény Életben találjuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://itelet-pazmany.blog.hu/api/trackback/id/tr474604070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.