A PPKE JÁK Hallgatói Lapjának blogja

Lapszemle

2012. május 07. - Ítélet

TELEKI LEVENTE

Hetilapok

A parlamenti ciklus feléhez érkezve általában már más célokat, illetve más eszközöket tart szükségesnek az aktuális kormány. Amíg az első két évben sok minden megengedhető a nemzeti feledékenységre és a hátralévő időre alapozva, a ciklus második felében már gondolni kell a választásokra is. Ezek az új célkitűzések pedig gyakran járnak kormányátalakítással is. Az addig alkalmazott, akár népszerűtlen intézkedések meghozatalát is felvállaló, emiatt kevésbé kedvelt miniszterek és államtitkárok helyét új, a konszolidációra alkalmasabb, a választópolgárok rokonszenvére esélyesebb személyek veszik át. Egyre hangosabb, bár még mindig nem nyilvános vélemények szerint a jelenlegi kormány is hasonló utat fog bejárni. Minisztercserékről, meghatározó, ám nagypolitikai szempontból háttéremberek előtérbe kerüléséről lehet hallani. A kiszivárgó információkat gyűjtötte össze a Heti Válasz legújabb száma. A várható kormányátalakítás lehetséges forgatókönyveiről szól a lap Új műsor című írása.

„Svédországot sok tekintetben a világ egyik legmodernebb és legkifinomultabb civilizációjának tartják. És ez így is van.” Némileg csökkenti e megjegyzés értékét, hogy az objektivitással cseppet sem vádolható Svéd Intézet kiadványában jelent meg. Igazságtartalmát azonban nehéz lenne vitatni. A gazdasági válság kirobbanása óta egyre többen, mind több nézőpontból vizsgálják a skandináv csoda hátterét. A korábban leginkább Dél-Európába vágyakozó magyarok között is fokozódik az érdeklődés az északi államok irányában. Ez korántsem véletlen. A közéleti hetilap újságíróját ezúttal nem a már sokat elemzett gazdasági háttér érdekli. Az Északi fény címmel megjelent összeállítás a kultúra területére összpontosít. De azt is megvizsgálja, miben érhető tetten a magyarországi orientáció változása, és mi motiválja azt. Ezúttal tehát a Heti Válaszban Reflektorban a skandináv csoda.

A héten visszavonhatatlanul lezárult egy korszak. A labdarúgás, de talán a sport egészének egyik legnagyszerűbb korszaka. Josep Guardiola, a Barcelona néhány év alatt legendává vált edzője bejelentette: elhagyja szeretett klubját. Belefásult. Például a saját maga által emelt mérce miatti fokozott elvárásokba. Ez nem meglepő, hiszen már edző karrierje harmadik évében megdönthetetlennek tűnő rekordot állított fel: az összes lehetséges sorozatot megnyerte csapatával. Szám szerint hatot. És ez csak a kezdet volt. Az általa kialakított stílust a mai napig csodálja a világ, csapatát a valaha volt legjobbnak tartják. A katalán sikertörténet kovácsától búcsúzik a hetilap sportrovata. A cikk címe: Több mint edző.

A rendszerváltás utáni két évtized magyarországi politikájában igazi sikertörténet a Lehet Más a Politika pártjának felemelkedése. Igaz, gyorsan jött sikerükhöz elengedhetetlen volt az emberek politikai kiábrándultsága, valamint a liberális párt szétesésével keletkezett légüres tér. Lehetőségeit viszont az esélytelenek nyugalmával használta ki a párt, amely így két éve általános meglepetésre bejutott a törvényhozásba. Pedig akkoriban pártként mindössze egyéves múltra tekintett vissza. A nem várt siker szokás szerint megosztottságot is szült, de ez természetes, és már túl van rajta a szervezet. Ezt állítja legalábbis a frakcióvezetői posztjától éppen a viták megfékezése érdekében megváló, 2010-es országos listavezető, Schiffer András. Azt mondja, akkori lépése is azt bizonyítja, hogy a párt tagjai nem a hatalomhoz, hanem elveikhez ragaszkodnak. A tradicionálisan főváros-központú párt legismertebb személyisége a hetekben vidéki körúton vesz részt. Útja közben, a Debrecenbe tartó vonaton beszélgetett vele a Heti Válasz munkatársa. Az interjú az első májusi számban olvasható.

Akasztják a hóhért? Kettős mérce? Valahol mindkettő igaz. A korábbi miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc néhány hete még egyike volt a leghangosabbaknak, akik a plágiumgyanúba keveredett államfő, Schmitt Pál távozását követelték. Ma viszont már ő is azok közé tartozik, akik magyarázkodásra szorulnak. Az államfő bukása után a kormányzó erők válaszaként indított hadjárata elsőként a baloldal emblematikus alakját érte utol. A vád pedig nem is megalapozatlan, bár bizonyításra egyelőre egyik félnek sincs módja. De kétségtelen az is, hogy az államfőt még a vádak beigazolódása után is rendíthetetlenül védték azok, akik Gyurcsányt a gyanú első hírére azonnali távozásra szólították fel. Az egykori szocialista kormányfő elleni plágiumvád hátteréről és részleteiről olvashatunk a legújabb HVG Így irtok című cikkében.

Négy év után helyreállt a világ rendje. Legalábbis az orosz politikai élet tekintetében. A vezetést második elnöki ciklusának végén, egyben hatalmának csúcsán látványos keretek között átadó Vlagyimir Putyin a választások után visszakerült eredeti pozíciójába. Pedig ellenzéke egy ideig reménykedhetett, hogy a most újra kormányfővé avanzsált Dmitrij Medvegyev által vázolt reformintézkedések valós választást kínálnak. Csalódniuk kellett. Vagyis inkább fel kellett ébredniük. Hiszen négy éven keresztül végig ez volt a legvalószínűbb forgatókönyv. A hétfőtől regnáló régi-új államfő előre láthatóan nem hoz változást a moszkvai politika irányában. Már csak azért sem, mert általános vélekedés szerint eddig is ő volt az iránymutató. A közelgő beiktatás kapcsán tekinti át az orosz politika és gazdaság irányait és lehetőségeit a közéleti hetilapban Régi dal címen megjelent írás.

A tavaly óta közismert Széll Kálmán-terv második változata több olyan adó bevezetését is tervezi, amelyek kifejezetten újnak számítanak. Sem a banki tranzakciós, sem a hívásokra kivetett adó nem fér fel azonban a történelem legkülönösebb adóinak listájára. A különböző kormányok mindig rendkívüli találékonyságról tettek tanúbizonyságot, amikor az államkincstár feltöltése volt a cél. Az újkori Angliában bevezetett ablak-, illetve téglaadó még a konszolidáltabbak közé tartozik. A Nagy Péter cár által kivetett szakálladó viszont már nem nevezhető általánosnak. Célját tekintve sem, mivel nem a pénzszerzés, hanem a Nyugathoz való felzárkózás volt az uralkodó elsődleges célja az intézkedéssel. A HVG különös adókat összegyűjtő cikkében számos, még ennél is furcsább adónemről olvashatunk. Az írás címe: Életüket és vérüket.

A nyári olimpiához közeledve egyre több, a négyévente megrendezett játékokhoz kapcsolódó érdekességről hallhatunk. A HVG ezúttal a versenyzők kvalifikációjának történelmi átalakulását vette szemügyre. Ma már nevetünk azon, hogy egy 1896-ban éppen Athénban pihenő ír diák kedvtelésből elindult az olimpiai tenisztornán. Majd, ha már ott volt, meg is nyerte. Ilyen természetesen napjainkban már nem fordulhatna elő. Elcsépelt frázis, hogy újabban nehezebb kijutni az olimpiára, mint ott jó eredményt elérni. Bár az olimpiai eszme szellemében ma is érvényesül egyfajta pozitív diszkrimináció, ami a fejlődő országok sportolóit segíti. Ez a magyarokban különösen fájdalmas emlékeket ébreszthet. Így maradt le az előző játékokról világbajnoki ezüstérmes, éremesélyes tornászunk, Berki Krisztián. Hogy helyette egy, a vébén százhetvennégy hellyel hátrébb végzett jemeni sportoló indulhasson. Az olimpiai kvalifikáció furcsaságairól és a legemlékezetesebb történetekről olvashatunk a hetilap Befutók hátszélben című összeállításában.

Ahhoz nincs szükség különleges statisztikákra és tudományos elemzésekre, hogy tudjuk: a kelet-európai munkavállaló kevesebb pénzért végzi el ugyanazt a munkát, mint nyugati kollégája. Az viszont már jóval meglepőbb adat, hogy mindezért többet is kell dolgoznia. Több mint egy hónappal. Az Európai Unió által megrendelt felmérésből az is kiderül, hogy a magyarok a ledolgozott munkaórák számát tekintve az élbolyba tartoznak. A keleti munkavállalói és munkáltatói mentalitást egyaránt jellemzi a tény, hogy bár papíron kevesebbet dolgozunk, mint a rendszerváltást megelőzően, valójában többet. A dolgozó a munkapiaci helyzet miatt nem akarja elveszíteni állását, ezért akár ingyen is hajlandó túlórázni. A munkaadó pedig ezt általában kíméletlenül ki is használja. Az uniós felmérés és a nemsokára életbe lépő megújult magyar munkaügyi szabályozás kapcsán vizsgálta meg a héten a Figyelő a hazai és európai munkavállalók sorsát és viselkedését.

Katolikus lapok

Különleges, ünnepi év az idei a katolikus egyház számára. 1962-ben, tehát ötven évvel ezelőtt nyitotta meg XXIII. János pápa a Második Vatikáni Zsinatot. A fél évszázados távlatból joggal történelmi jelentőségűnek nevezhető esemény minden korábbinál nagyobb mértékben reformálta meg az egyház egészét. Egyöntetű vélemény, hogy a zsinat egy korszak lezárása, egyben egy új korszak nyitánya volt. Az évforduló jelentőségét növeli, hogy a legutóbbi egyetemes zsinat minden bizonnyal az utolsó is volt. A modern eszközök és a világban tapasztalható hihetetlen tempójú változások a viszonylagosan lassan szerveződő és sokáig elhúzódó intézmény meghaladását vetítik előre. Felgyorsult korunk más eszközöket követel meg és kínál is fel. Ám a zsinat hatása valószínűleg újabb ötven év múlva is érzékelhető lesz a katolikus felfogásban. Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes a közelmúltban a Második Vatikáni Zsinat jelentőségéről és elhatározásainak megvalósításáról tartott előadást a Párbeszéd Házában. Az Új Ember munkatársának kérésére az akkor elmondottakat foglalja össze néhány hét távlatából. A kilencvenéves szerzetes gondolatait A megújulás üzenete címmel olvashatjuk a lapban.

A katolikus hetilap megszokott Hét kérdése rovata ezúttal arra keresi a választ, hogy a közelmúltban elhatározott oktatási reform vajon tényleg kiutat jelent-e a kétségkívül létező erkölcsi válságból. Hogy az átalakítás kidolgozóinak ez is egyik célja volt, azt egyértelműen mutatja, hogy a jövőben a közoktatásban kötelező lesz az erkölcsoktatás valamely formája. Ez egyúttal az új alaptanterv legvitatottabb pontja is. Sokan az egyház és állam között hagyományosan fennálló viszony átalakulását vizionálják. Ennek lehetőségét cáfolja az Új Ember kérdéseire válaszoló Hoffmann Rózsa, oktatásért felelős államtitkár. A hét kérdésére tehát ezúttal is a legilletékesebb ad feleletet. A hit- vagy erkölcsoktatás mellett az alaptanterv legfontosabb változásairól is beszél a katolikus hetilap legújabb számában Hoffmann Rózsa államtitkár.

Puskás Attilát viszonylag kevesen ismerik még katolikus körökben is. Pedig nagy tudású és méltán elismert oktatója a Katolikus Egyetem Hittudományi Karának. Az általa képviselt tudományág azonban kevésbé lehet érdekes az egyszerű hívő számára. Legalábbis első hallásra a dogmatika, a hit alapelveinek és azok hátterének vizsgálata nem tartozik a legérdekesebb vallási témák közé. Ezt az elképzelést is megcáfolhatja a Puskás Attilával készített interjú. Olvasása közben rájövünk, hogy a dogmatika nem csupán hitünk szerves része, de megkerülhetetlen alapja is. A terjedelmes interjút a legfrissebb Új Emberben olvashatjuk.

A katolikus hetilapban hazánk olimpiai résztvevőit bemutató sorozat ezen a héten eltér a megszokottól. Ezúttal olyasvalakit ismerhetünk meg, akivel első ránézésre valószínűleg kevesen cserélnének. Sors Tamás ugyanis nem az olimpiai játékok, hanem az azt követő paralimpia versenyzője lesz. A négy évvel ezelőtti megmérettetésen már aranyat szerző úszó ezúttal is az éremesélyesek között van. Akaraterején mindenesetre biztosan nem fog múlni a siker, hiszen, bár jobb keze hiányzik, nem egyszer már az egészségesek között is versenybe szállt. A héten tehát a paralimpikon Sors Tamás pályafutásáról olvashatunk az Új Ember olimpiai rovatában.

A második világháború az emberi történelem egyik legszomorúbb és legtöbb áldozattal járó eseménye volt. Természetesen szinte mindenkinek elsőként a fasizmus, illetve a zsidóüldözés szörnyűségei jutnak eszébe a korszakról. Az azóta eltelt évtizedekben sokan még a katolikus egyházat is kapcsolatba hozták a vérontással, leginkább hallgatását bírálva. Ők azonban elfelejtik, hogy nem csupán zsidók estek áldozatul az értelmetlen pusztításnak. Számos keresztény hívő és katolikus pap éppen az üldözöttek védelmében áldozta életét. Önként, a jó ügy érdekében. Sokakat pedig hamis vádak alapján, pusztán hivatásuk gyakorlása miatt végeztek ki. A katolikus egyház korabeli helyzetét jellemzi, hogy maga Hitler is problémának találta, amit a háború után kívánt „megoldani”. A zsidóüldözés, ha kevésbé nyíltan is, de keresztényellenességgel párosult. A második világháború méltatlanul elfeledett katolikus áldozataira emlékezik a héten a Keresztény Élet.

Elgondolkodtató esszét olvashatunk a vallásos családok hetilapjában. Kipke Tamás szomorú és személyes tapasztalatokból kiindulva elmélkedik azon, vajon miként juthatott odáig az emberiség, hogy a munka elvesztette értékét, értelmét? Miközben valójában a munka azon tényező egyike kéne, hogy legyen, amelyek emberré teszik az embert. Mégis sokak szerint ma már nem érdemes dolgozni, mert munkánk által vagy a leggazdagabbak vagyona nő tovább, vagy a munkát elutasítók segélye. Szóval akkor Érdemes? Nem Érdemes? Ezzel a kérdéssel kezdi írását Kipke Tamás is. Esszéjét a legújabb Keresztény Élet címlapján olvashatjuk.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://itelet-pazmany.blog.hu/api/trackback/id/tr604492870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.