A PPKE JÁK Hallgatói Lapjának blogja

Ítélet

Felsőoktatás: MEDIA 2011 Konferencia – Virtual Beauty, infokommunikációs platformok és a Médiatörvény

2011. november 19. - Ítélet

GALIGER ENIKŐ

Talán sokakban felmerül a kérdés, hogy miért kerül fel ilyen sok és hosszú bejegyzés egy ELTE szervezésű konferenciáról a Pázmány jogi karának blogjára és főleg miért kapja a „Felsőoktatás” címkét. Az már régen rossz, ha magyaráznia kell az írónak, hogy miért érdekes a cikke, ennek ellenére szeretnék ennek a kérdésnek pár mondatot szánni.

Először is, azt gondolom, sosem lehetünk elég nyitottak. Ha felidézem Horváth Attila elsőben elhangzott szavait, miszerint a jogász feladata egy társaságban a vitatott kérdés - legyen az bármilyen témájú - eldöntése, vagy legalábbis jól alátámasztott érveléssel való kifejtése, akkor bizony relevánssá válnak a könyv, színház, zeneajánlók, konferencia beszámolók, stb…

A címke magyarázata pedig igen egyszerű: ezt a Konferenciát hallgatók szervezték hallgatóknak.

Az 5. MEDIA Konferencia második napján három szekciót rendeztek meg. Az első a Virtual Beauty. Az újmédia – művek értelmezési kísérletei elnevezésű kerekasztal beszélgetés volt, aminek körülbelül a feléig nem derült ki számomra, hogy miről is van szó. Aztán Peternák Miklós (a MKE Intermédia Tanszék vezetője) érzékelve, hogy a hallgatóság nagy része hasonló cipőben jár, hirtelen megbombázta a közönséget egy „Ki ismeri ...?” kezdetű kérdés csomaggal. Világossá vált, hogy senki nem ismeri a témát, alkotásokat, így nincs meg a közös élmény, amely mentén a beszélgetést folytatni lehetne, hacsak a szekció kezdetén bemutatott – mindenki szerint nulla művészi értékkel rendelkező – videót tovább nem boncolják, aminek egyébként mindhárom résztvevő szerint semmi értelme nem lett volna. Így a beszélgetést ezután a mindenki számára jól ismert virtuális környezetekre terelte Kömlődi Ferenc, jövőkutató. Az avatarok világában ugyanis vannak komoly művészi értékkel bíró alkotások, így példaként megemlítették az olyan játékokat, mint a World of Warcraft vagy a Quake-sorozat. Ez utóbbinak egyébként a JODI egy olyan pályát is megírt, ahol minden ugyanúgy működik, mint a játékban, csak épp nincs fegyver a játékos kezében és Szingapúr utcáin bolyonghat. A leglátványosabban talán a Tomb Raider játékok, és maga Lara Croft jelzi, hogy bizony ezeknek a játékoknak ott a helye a kortárs művészet értelmezési kérdései közt, hiszen a több filmet és több színésznőt megélt történet és képi világ milliókat ejtett már rabul. Arra a kérdésre, hogy hol a határ művészet és nem művészet közt ma már nem érdemes választ keresni. Elmosódtak a határok. Nehéz különbséget tenni esztétikai szempontból Frank Miller képregényei és egy művészfilm közt. Ez nem azt jelenti, hogy minden művészet, hiszen mindenkinek megvannak a saját fiókjai, ami szerint besorolja az alkotásokat, de ezek mára nagyon eltolódtak, mondta Fehér Katalin, újmédia-kutató (BGF Kutatóközpont).

A második szekció címe Infokommunikációs Platformok: Meddig tudják szőni?. A résztvevők szerint a legfontosabb változás az elmúlt évtizedhez képest az, hogy mindig és mindenhol online lehet a felhasználó. Ennek több hatása van a fogyasztásra. Első helyen említették, hogy az emberek megszokták, hogy minden tartalomhoz ingyen jutnak hozzá, bár a felmérések szerint van igény minőségi tartalomra, amiért szívesen fizetnének is. Az igazán nagy pénzt mégis a hirdetési felületek jelentik. A generáció váltás mindemellett meg fogja oldani a kiadók problémáját is, hiszen a ma felnövő olvasók számára már nem a csatornák állnak a középpontban, hanem a tematikus oldalak. Példa erre az USA-ban elterjedt sportoldalak, ahol többek közt élőben lehet követni az NHL mérkőzéseket pl. egy iPadon, úgy hogy párhuzamosan lehet rákeresni egy-egy sportoló életrajzára, adataira. Ezenkívül, fontos tulajdonsága az új platformoknak a gyorsaságuk, amely alapvetően rendezheti és rendezi is át az ipart. Ha csak arra gondolunk, hogy egy mozifilm premierje alatt kiposztolhatjuk a közösségi oldalakra, hogy tetszik-e, unalmas-e, és ezzel több száz, végső soron sok ezer ember véleményét befolyásolhatjuk, már látható, hogy ezzel bizony a gyártóknak komolyan számolniuk kell.

Az utolsó, már hagyományosnak mondható szekció, és a szervezők által nyilvánvalóan a csúcspontnak tervezett A Médiatörvény elmúlt egy éve – Ki védi meg az újságírókat? címmel szervezett beszélgetésre ugyan meghívták Bayer Judit médiajogászt és Hack Péter jogászt, ennek ellenére csak az újságírói oldal képviseltette magát. Hiányoztak is a beszélgetésből a jogászi észrevételek, amit esetleg majd az olvasó pótolhat, mindenesetre – jobb híján – Weyer Balázs, az Origo.hu volt főszerkesztője és Rényi Pál Dániel, a Magyar Narancs munkatársa pusztán gyakorlati szempontból próbálta megítélni az elmúlt egy évet és a jelenlegi helyzetet. Mindketten leszögezték, csak azt befolyásolta az új törvény, aki hagyta magát. Tartalmi szempontok miatt egyetlen újságírót sem támadtak meg, és Rényi szerint erre nincs is mersze a Hatóságnak, hiszen abból újabb hatalmas nemzetközi botrány lenne. Mégis úgy érzik egy év távlatából, hogy a jogszabály indirekt módon hat a sajtóra, hiszen az újságírók öncenzúrát végeznek, és a konfliktust próbálják elkerülni. Weyer felhívta a figyelmet arra, hogy bármilyen törvényt is alkotnak, az újságírás alapvető szakmai szabályait nem írhatják felül, „Az újságírók feladata a törvények betartását felügyelni.”. Hiába divatos ma a publikálók részéről politikai (és hirdetői) nyomásra hivatkozni, ezzel azt mondják tulajdonképpen, hogy nem elég ügyesek és elkötelezettek elmenni a falig, kockázatot vállalni. Márpedig ha valaki ezt nem teszi meg, ne menjen el újságot írni!

Kérdésként merült fel, hogy vajon hányan végzik ilyen lelkiismeretesen ma a munkájukat Magyarországon? Rényi szerint a sajtó abszolút szabad, de fix szereplős piac, ami nem itthoni sajátosság. Ez globális jelenség. A politika és a média mindig mindenhol összefonódott és ez nem teszi hiteltelenné a forrásokat akkor, ha ez megfelelően van jelölve. Mindig fontos kérdés lesz a finanszírozás, hiszen a kiadók érdeke a pénz termelése, és a tulajdonos kiszolgálása. Példaként hozta fel Weyer az Origo.hu megállapodását a tulajdonos Telekommal, miszerint sose írtak semmit a Telekommal kapcsolatban. A bulvárosodással kapcsolatban Rényi azt mondta, nincs igény minőségi műsorokra, szerkesztésre, szerinte a két vezető kereskedelmi csatorna szerkesztői „úgy szerkesztenek, ahogy a közönség azt elvárja”. Weyer ezzel szemben azt vallja, hogy nem helyes irány szembeállítani a fontosat az érdekessel. A zsurnaliszta feladata az, hogy a fontosat érdekessé tegye, és igényt teremtsen a minőségre. Emellett érdemes elköteleződni, ezért érdemes dolgozni, hajtani.

fotók: Leskó Róbert

forrás: campusonline.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://itelet-pazmany.blog.hu/api/trackback/id/tr393397110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.