A PPKE JÁK Hallgatói Lapjának blogja

Ítélet

Színház: Beltéri rúdugrás

2011. november 15. - Ítélet

MIKOLA ORSOLYA

2011. november 11., 19 óra, Budapest közepe, az Andrássy út közelében: a Centrálban francia rúdugrás. Habár itt aligha lehet e szenvedélynek hódolni. A belmagasság sem igen engedné. Vagy mégis?

A rúdugrók: Herczeg Adrienn, Kovács Patrícia, Szabó Vera és Felhőfi Kiss László, Pál András, Urbán Tibor, kiknek edzője Mohácsi István. A rúdugrás előtt mindenki csak elméleti síkon mozgott – a darab felolvasóesteken aratott osztatlan sikert, akkor még Pécsett, s innen küzdötte magát színpadra, vagy akár nemsokára a tévé képernyőjére.

Hisz ott is megállná a helyét: a téma mai, a stílus humoros, egyik „képkocka” követi a másikat. Ez is volt a cél, hisz Mohácsi azt szerette volna elérni, hogy a tévéhez szokott néző egy másodpercig se unatkozzon. Miért is tenné, ha önmagát látja? Két házaspár, két férfi és két nő, akik házasságuk megmentése miatt párterápiára mennek egy pszichológushoz, s együtt töltenek egy mindent megmentő hétvégét, amikor is megérkezik a titkárnő… Aki az ősi foglalkozást űzi… A történet nem komplikált, a helyzet- és jellemkomikumok minden formájával élnek, így mindenki magára ismerhet egy-egy figurában, szituációban.

Zsuzsa (Herczeg Adrienn) a kicsit robosztus, butácska, otthonülő feleség, szöges ellentéte a csinos, okos, munkamániás, férje fölött hatalmaskodó Katának (Kovács Patrícia). A közös pont bennük, hogy mindegyik a másik párját szereti és gyerekre vágyik. Keresztezik egymást a románcok, s az X középpontja a terapeuta, Ernő (Felhőfi Kiss László), aki – ahogy egy jó lélekbúvárhoz illik – maga is kezelésre szorul.

A két pár egy hétvégére kénytelen egymást elviselve a másikat megismerni, hogy helyrehozzák kapcsolatukat: a „töketlen” Gyula (Urbán Tibor), akárcsak egy nyúl a határozott Kata oldalán, a férfias, bár kissé homofób Ákos (Pál András) pedig a mulya Zsuzsa mellett. Már-már kiosztották a rajtszámokat, mikor beállít a sikeres, multinál dolgozó Ákos titkárnője, Anikó (Szabó Vera), aki még fél nyolckor is a munkahelyen „túlórázik”, a biztos előmenetel érdekében, hogy megszerezze magának főnökét, s – mint kiderült, akárcsak Zsuzsa – titkárnőből feleséggé váljon.

Hogy mindez hogy sikerül, sikerül-e egyáltalán, ha igen, mily módon, a második felvonás kissé lelassult „képkockái” lepergése után válik világossá, kissé késleltetve: mikor másodszor lehull a függöny, azt is hihetnénk, hogy az epizódnak vége. S jobban el is érné a tévés hatást: egy soha véget nem érő, bárhol és bárhogyan folytatható sorozat egy részét láthattuk volna, így azonban egy estés vígjátéknak lettünk a nézői, mely – sajnos – nem ért talányos véget.

E téren a rendező bár elvarrta a szálakat, mégis a több mint két órás folytonos nevetés elfeledteti, hogy vége. Humorral és nem alpári stílusban beszél olyan szexuális problémákról, amiket még a párok maguk előtt sem mernek beismerni, illetve olyan élethelyzetekről, mely egy-egy kapcsolatot válságba sodornak. Hisz hol nem vágták már egymás fejéhez, hogy „mert te állandóan dolgozol, míg én itthon várlak”, „mert valakinek dolgoznia is kell”, „elegem van az egész hajtásból, nem tudok kiszállni a mókuskerékből”, „olyan jó lenne otthon ülni, s várni a férjemet”...

S hogy ki vagy kik nyerik a rúdugrást? Az biztos, hogy mindenki átugrotta a lécet.


 

A bejegyzés trackback címe:

https://itelet-pazmany.blog.hu/api/trackback/id/tr673384661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.