A PPKE JÁK Hallgatói Lapjának blogja

Légy jó mindhalálig – de ugyan minek?

Kaszián Ábel

2011. október 10. - Ítélet

A két éve vadonatúj báli ruhát öltött, teljes felújításon átesett tatabányai Jászai Mari Színház immáron büszkén hirdetheti, hogy a külcsín mellett a belbecs is jelentős pozitív változáson esett át. Ezt bizonyítja a repertoáron levő örök klasszikus Móricz-regény 1991 óta létező musical változatának előadása is. A tehetséges, őszintén harsány gyerekszínészek és a lélekben már felnőtt (s mint tudjuk, a végére okkal kiábrándult) Nyilas Mihály karakterének kontrasztja drámai. Az egy színdarab ideje alatt felnőni kénytelen „kisfiú” kálváriája remek rendezés, a főszereplő Kiss Krisztofer zsenge kora ellenére sikerrel birkózik meg a gyermek-felnőtt belül marakodó szerepével. Ehhez kiváló alapot szolgáltat a társak hangulatos, érzékelhető karakterformálása, amellyel egy-egy embertípus gyarlóságát vagy épp kiváló jellemét emelik ki.

A hangulatot csak kis mértékben ugyan, de rontotta a színházterem jó akusztikája ellenére is recsegő hangosítás, amelynek finomhangolása a hangmérnökök feladata lesz majd, hogy ezen apró csorbát kiküszöbölve a vájtfülűek is teljesen átadhassák magukat az élménynek.

A darab – hiába csaknem száz éves, 1920-ban íródott az alapjául szolgáló könyv – mondanivalója aktuálisabb nem is lehetne. Ma, amikor sok embernek (egyre többnek, úgyhogy annál nagyobb tisztelet a kivételnek) nincsen se Isten, se Haza, se Család, csak a pénz és a hatalom a bálvány, szinte fizikai fájdalom egy ilyen darabot látni, hiszen gyakorlatilag a valóság néz vissza ránk véreres szemeivel a színpadról, pont az, ami elől menekülve, ideig-óráig kikapcsolva a játékba, színjátékba menekülünk, menekülnénk, ha lenne hova.

A tény, hogy az előadás után keserű szájízzel távoztam, ékesen bizonyítja a színészi játék és a színpadi kompozíció, a rendezés katartikus erejét. Sikerrel elhiteti a nézővel, hogy már a romlatlanul és tisztán született gyermeki lélek sem állatja útját az emberiség önbeteljesítő sorsának, a maga után mindent felégető kapzsiságnak és az igazságtalanság győzelmének.

Igen szomorú apropó, hogy ennyi év távlatából nemhogy kopott a mű éle, hanem még ki is fényesedett. Tekintsük úgy, jó, amíg még láthatunk ilyen előadásokat, hátha valakiben felébreszti a mélyen szunnyadó emberséget és szolidaritást, együttérzést és reményt amelyre oly nagy szükségünk lenne. Egyáltalán, lenne?


 

A bejegyzés trackback címe:

https://itelet-pazmany.blog.hu/api/trackback/id/tr953291125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.