A PPKE JÁK Hallgatói Lapjának blogja

Ítélet

Pályázat: Nr.1. Gólyatábor 2011.

2011. október 03. - Ítélet

FEDOR ZSUZSANNA

Gólyatábor… Kétes érzelmek töltöttek el e szó hallatán. Nagyon vártam, ugyanakkor bennem volt az ismeretlentől való félelem is. Szerencsére a barátkozás sosem volt probléma számomra, így egyszerre több emberrel ismerkedtem. Szégyen vagy nem, de a „van tüzed?” valahogy mindig összehozza az embereket, akár dohányzik valaki, akár nem. Így történt ez velem is. Persze ez nem mindenkire igaz, de saját élménybeszámolóról van szó.

Mire elkezdődött a reggeli torna, már senki sem magányosan állt, hanem valakivel beszélgetve. Először nem örültünk annak, hogy „kora reggel” mozognunk kell, de aztán mindannyian belejöttünk, már csak azért is, mert a HÖK-ösök és a tutorok viccesen adták elő a megcsinálandó feladatokat. Aztán felszálltunk a vonatra. Rég láttam ekkora tolakodást a helyekért, bár bevallom, én is toltam félre az embereket az útból. A vonatút gyorsan telt, beszélgettünk, végre hallhattuk a Pázmány-indulót és persze megismerkedhettünk közelebbről is a tutorjainkkal, egymással. Aztán megérkezés, becsekkolás, welcome drink.

Én már akkor tudtam, hogy egy iszonyatosan jó helyre kerültem. A délutánok, mint általában, foglalkozásokkal teltek, de volt időnk fürdeni egyet a Balatonban is. Késő délután már fergeteges volt a hangulat. Az emberek kisebb csoportokba tömörültek, mi az egyik kinti asztalt foglaltuk el, s egy-egy pohár fröccs mellett beszélgettünk estig. Az egyre jobb kedv hatására elkezdődött a harc; nem is kell mondanom, hogy a „nincsen hangotokat” gyakoroltuk (a lakók nem túl nagy örömére). Amikor már kikiabáltuk a lelkünket is, kezdődhetett a tánc: hajnalig.

Másnap reggel élmény volt nézni az arcokat az étkezőben. Enyhe kialvatlanságtól szenvedett valahogy mindenki. Vajon miért?

A következő napok hasonlóan teltek, ám az akadályversenyre még külön kitérnék. Tutorok szerint lettünk csapatokra osztva, s elszántan küzdöttünk minden feladatnál. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a sebeink, illetve egyeseknek a nátha. Tapostunk kagylókon a Balatonban, jéghideg vizet kaptunk a nyakunkba, ugrottunk a szökőkútba, s többen mentek neki fejjel a fának. Többször estünk el és sokan horzsolták le a térdüket a katonai kiképzőpályán.

De nem bánkódtunk, a hangulat mindenért kárpótolt minket. Este buli, buli és buli, persze csak a változatosság kedvéért.

A harmadik napra sokan elfáradtak már, s alig vagy egyáltalán nem jöttek ki a szobájukból napközben. Ám csodával határos módon az ingyen pálinka a gólyaavatáson minden egyes embert levonzott az aulába. Miután szent esküt tettünk arra, hogy tutorjainkat józanul sosem hagyjuk, visszatértünk a táncparkettre.
Elérkezett a hazaindulás napja is. A pakolás nem telt túl vidáman, mert mindenki maradni akart volna még legalább egy hetet, de a kicsekkolás után az egyik gólyatársunk „everyday I’m shufflin’ magánszáma” felvidította a sereget. A vonaton megint ment a tolakodás, aztán a szórakozás.

Szomorúan ballagtam hazafelé, sajnáltam, hogy vége van ennek a remek négy napnak, de rájöttem, hogy rengeteg jófej embert ismerhettem meg, egy olyan közösséget, ahol remélhetőleg öröm lesz még a vizsgaidőszak is. És persze az is mosolyt csalt az arcomra, hogy ez még csak a kezdet volt. A kezdete egy öt éves (egyeseknek kicsit hosszabb) korszaknak, mely még sok meglepetést, bánatot és örömöt hoz majd, s ami alatt szépen, lassan felnőtt emberekké válunk.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://itelet-pazmany.blog.hu/api/trackback/id/tr393273953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.