A PPKE JÁK Hallgatói Lapjának blogja

Ítélet

Elmélkedő: A joghallgatók olvasási nehézségei

2011. július 11. - Ítélet

ARADSZKI DEA

Amióta egyetemre járok, van egy nagy dilemmám. Olvasni vagy nem olvasni? Olvasni vagy helyette elővenni a római jogot, a Ptk.-t? Mert ha előveszek egy szépirodalmi könyvet, egyből jön a lelkiismeret-furdalás, hogy nekem kötelességem szerint most éppen tanulni kellene, vagy legalábbis úgy tenni, mintha. Barátaimmal megvitatva e témát arra a következtetésre jutottam, hogy vizsgaidőszakban egyenesen lehetetlen, szorgalmi időszakban pedig nagy nehézségekbe ütközik az irodalom iránti vágyak kielégítése.

Professzoraink s az érettebb jogásznemzedék persze próbálnak ostorozni minket arra, hogy ne váljunk szakbarbárrá, de valljuk be őszintén: az állásinterjún nem azt fogják kérdezni, hogy mi a legutolsó könyv, amit olvastunk, hanem hogy mennyire vagyunk felkészültek a jog terén. Emiatt pedig egyre kevesebbet és kevesebbet olvas a fiatal jogásznemzedék.

De hogyan és mit olvasnak azok, akik még folytatják a jog és az irodalom közötti Don Quijote-i harcot? Van, aki villamoson, buszon olvassa el napi adagját, s van, aki angolul olvas, hogy fejlessze nyelvtudását. A tömegközlekedési eszközön való olvasásra mindenképpen csak könnyed stílusú könyv ajánlott, én legtöbbször nem bírom levetkőzni, hogy helyátadás miatt ne tekintsek fel minden megállónál az idős nénik és terhes nők keresésére, így nálam ez a módszer megbukott. Az idegen nyelven való olvasás pedig azért nem működik, mert azt a gyönyört egyik idegen nyelvű könyv se adta meg nekem, amit a magyar nyelven való olvasás. Csak a magyar nyelvű könyv tud megörvendeztetni egy gyönyörködtető leíráson, csak ez enged elkalandozni egy-egy találó szóösszetételen, hasonlaton.

A könyvek nagy részét így nyáron fogyasztom el, ekkor jön el a nagyüzemi olvasás ideje. Szinte falom a betűket, az év közben kapott vagy könyvespolcról korábban kinézett és levett könyveket egymás után olvasom a strandon, utazás közben, lefekvés előtt, felkelés után, ebéd előtt, ebéd után, tűző napon, esős időben. Úgy is mondhatnám, hogy ekkor egyenlítem ki a tartozásomat a szépirodalom felé. Ez akkor ütközik a képzelőerőm korlátai közé, amikor nyáron, kánikulában olvasok egy olyan könyvet, ami a szibériai hidegben játszódik (történetesen Szolzsenyicin: Ivan Gyeniszovics egy napja című kötetével jártam így). De kívánom, hogy csak ez legyen a legnagyobb problémánk!

Végül megosztok egy elvet, amit Édesapám követ –  ajándékozás terén –, s én nagy buzgalommal támogatom ebben. Apa mindig könyvet ajándékoz – annak is, akiről tudja, hogy nem erőlteti meg magát a művelődés terén –, ugyanis KULTÚRÁT kell ajándékozni, nem mindenféle hasznavehetetlen dísztárgyat. Tehát olvassunk, olvassunk, olvassunk! Így nem kerültök majd kellemetlen helyzetbe, amikor Statisztika előadáson Botos Tanár Úr megkér mindenkit, hogy írja le, mit olvasott és mikor legutoljára…

 

A bejegyzés trackback címe:

https://itelet-pazmany.blog.hu/api/trackback/id/tr783056323

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.